Amikor a lányok megszülettek azt a szabályt hoztam, hogy a mi családunkban lefelé nem lehet verekedni. Pepe nem nyúlhat a lányokhoz egy ujjal sem. Akármi történik is. Nagyon jól működött ez a szabály egészen addig, míg ZK nem adta össze a kettő meg kettőt. Mert nyilvánvaló, hogy ezzel a szabállyal ő járt a legjobban.
És ZK nem lenne ZK, ha nem használta volna ezt a szabályt ki. De úgy rendesen.
De én ellenálltam Pepe könyörgéseinek.
Mert lefelé nem verekszünk. Lányokat nem bántunk.
SOHA. SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT SEM.
Aztán kicsit elgondolkoztam ezen, amikor Pepe magzatpózban fetrengett a szállodai szoba szőnyegén. Mert valami csip-csup, tyúkper-ügy miatt (nem is emlékszem már rá), ZK úgy tökön rúgta, hogy egy szem féltett fiacskám csillagokat látott.
És rögtön tudtam, hogy drasztikus lépésre kell elszánom magamat.
Én: Rendben, ZK, ennyi volt. Feloldom a szabályt, hogy lefelé nem szabad verekedni. Elég volt ebből! Nem érdekel, hogy te vagy a legkisebb.
Pepe nem hitt a fülének. Tessék, Mamika? Tényleg, Mamika?
Igen, tényleg. Hiába szocializálódott bele tökéletesen jól ebbe a szabályba a fiam: volt-nincs.
És ZK?
Az egész délutánt végigbőgte: Mamika, féltem az életemet! Kórházban fogok kikötni!
Hát, mit mondjak?
Szar ügy a lelkiismeret-furdalás…
2011. augusztus 10., szerda
2011. augusztus 9., kedd
Most viccelsz, Pepe?
Elöljáróban: Volt a gyerek már többször is moziban. És színházban is. Bár lehet, hogy feleslegesen költjük rá a pénzt…
Pepe [aki mint tudjuk elmúlt 9 éves]: Mamika, mi a különbség a mozi és színház között?
Én: Most viccelsz?
Pepe: Nem.
Én: Nem tudod mi a különbség a mozi és a színház között?
Pepe: Nem.
Én: Ne hülyéskedj!
Pepe: Nem hülyéskedek!
Röviden vázoltam a gyereknek a két műfaj közti legfeltűnőbb különbségeket. Amiket eddig nem vett észre. Mondjuk a bábszínházat már nem mertem belekeverni…
Pepe [aki mint tudjuk elmúlt 9 éves]: Mamika, mi a különbség a mozi és színház között?
Én: Most viccelsz?
Pepe: Nem.
Én: Nem tudod mi a különbség a mozi és a színház között?
Pepe: Nem.
Én: Ne hülyéskedj!
Pepe: Nem hülyéskedek!
Röviden vázoltam a gyereknek a két műfaj közti legfeltűnőbb különbségeket. Amiket eddig nem vett észre. Mondjuk a bábszínházat már nem mertem belekeverni…
2011. augusztus 8., hétfő
A történet nélküli nyaralás
A teljesen üres hűtőszekrényünkben négy szendvics árválkodik.
Ami azt jelenti, hogy újra áram alatt van a hűtőnk.
Ami azt jelenti, hogy hazaérkeztünk!!! Próbálom újra felvenni a fonalat.
Addig csak annyit, hogy nem az én gyerekeim üvöltöztek a szálloda halljában. Nem az én gyerekeim tolakodtak a svédasztalnál. Nem az én gyerekeim böfögtek a liftben. És nem az én gyerekeim mentek be a medencébe zuhanyzás nélkül.
És a nem-az-én-gyerekeimet nem úgy értem, hogy a férjem gyerekei…
Amin még javítatunk kell?
Az étkezés. Túlzás nélkül állíthatom, hogy minden egyes étkezésnél valaki (értsd: ZK) valamit felborított, kiöntött vagy eltört…
És igen, ma délelőtt is eltört már egy tányért.
PEDIG NEM KAPOTT SE REGGELIT, SE EBÉDET…
Ami azt jelenti, hogy újra áram alatt van a hűtőnk.
Ami azt jelenti, hogy hazaérkeztünk!!! Próbálom újra felvenni a fonalat.
Addig csak annyit, hogy nem az én gyerekeim üvöltöztek a szálloda halljában. Nem az én gyerekeim tolakodtak a svédasztalnál. Nem az én gyerekeim böfögtek a liftben. És nem az én gyerekeim mentek be a medencébe zuhanyzás nélkül.
És a nem-az-én-gyerekeimet nem úgy értem, hogy a férjem gyerekei…
Amin még javítatunk kell?
Az étkezés. Túlzás nélkül állíthatom, hogy minden egyes étkezésnél valaki (értsd: ZK) valamit felborított, kiöntött vagy eltört…
És igen, ma délelőtt is eltört már egy tányért.
PEDIG NEM KAPOTT SE REGGELIT, SE EBÉDET…
2011. július 25., hétfő
Bakka
Ma hét dolgot csináltunk Bakka kérésére:
1. Bulimanókkal játszottunk.
2. Keresztül kasul bicikliztük a várost.
3. Limonádét ittunk a TV-toronyban.
4. Vízilovakat néztünk az állatkertben.
5. Felmásztunk egy győzelmi oszlop tetejére.
6. Felültünk egy lovas kocsira.
7. Feketeerdő tortát ettünk vacsora után.
Bár Bakka kiborult, hogy mennyit kell nyaralással elszenvednie, míg eljutunk Berlinbe a születésnapján, ma azt mondta, hogy élete legjobb napja volt És azt kérdezi, hol fogjuk jövőre a születésnapját ünnepelni, mert nyári gyerek. Akinek ma rengetegszer kívántunk boldog születésnapot.
1. Bulimanókkal játszottunk.
2. Keresztül kasul bicikliztük a várost.
3. Limonádét ittunk a TV-toronyban.
4. Vízilovakat néztünk az állatkertben.
5. Felmásztunk egy győzelmi oszlop tetejére.
6. Felültünk egy lovas kocsira.
7. Feketeerdő tortát ettünk vacsora után.
Bár Bakka kiborult, hogy mennyit kell nyaralással elszenvednie, míg eljutunk Berlinbe a születésnapján, ma azt mondta, hogy élete legjobb napja volt És azt kérdezi, hol fogjuk jövőre a születésnapját ünnepelni, mert nyári gyerek. Akinek ma rengetegszer kívántunk boldog születésnapot.
2011. július 7., csütörtök
Csak egy ismerős...
A csattanás utáni első gondolatom azért is pánikszerű volt, mert tudtam, a férjem levegőben van éppen. És azt is tudtam, hogy a barátaink közül egyetlen egy van, aki azonnal ugrani fog. Mivel a férjem A., legyen ő Bé, mondjuk Bé is... Csak azért izgultam, hogy vegye fel a telefont. Mert ha nem hallja a csöngést, akkor nem lesz velem három percen belül.
Mit mondjak?
Nem volt ott három percen belül, mert először a bőgésemből ki kellett hámoznia, mi történt. Aztán meg kellett tudnia, hol vagyok pontosan.
Aztán már nem csináltam semmit, csak vártam, hogy leparkoljon. Akár 4 perc 10 másodpercbe is beletelt, hogy odaért.
Nagyon profi volt. Először meggyőződött, hogy én rendben vagyok. Aztán megnézte, hogy a gyerekek rendben vannak-e. Aztán foglalkozott az autóval. Aztán arrébb állt. Kitöltötte a papírokat. Megbeszélte telefonon a trélert. Beszélt a pasival, akibe belementem. Az orrom alá tolta a papírt, hogy írjam alá.
Aztán persze megjelent az első járókelő. Öreg néni. Kutyával. Ő kivenné a gyerekeket az autóból. Biztos megijedtek. És egy kis kutyasimogatás biztos jót tenne nekik. És minden így is történt.
A néni aztán szóba is elegyedett a gyerekekkel. Pechére Bakkát kérdezte.
Néni: Ki ez a bácsi? A papátok?
Bakka: Nem.
Néni: A barátotok?
Bakka: Nem, nem. Csak a mama egyik ismerőse.
Én nem hallottam ezt a beszélgetést, és Bé nem is rögtön mondta el, mert ő vitte el a gyerekeket is, amíg én a trélert vártam. Hogy inkább náluk reggelizzenek és játszanak, mit az út szélén ácsorogjanak. (Itt még köszönet illet néhány embert, P-től, Z-ig, de nem fogok több betűnevet használni. Tudják, kiről van szó…)
És este, amikor nagyot nevettünk ezen a történeten, mert mit gondolhatott a néni a mama ismerőseiről, rögtön tudtam, hogy sok mindenért érdemes élni, de az egyik legfontosabb dolog az ilyen „csak ismerős” barátok.
Én is ilyen barát szeretnék lenni!!!
Mit mondjak?
Nem volt ott három percen belül, mert először a bőgésemből ki kellett hámoznia, mi történt. Aztán meg kellett tudnia, hol vagyok pontosan.
Aztán már nem csináltam semmit, csak vártam, hogy leparkoljon. Akár 4 perc 10 másodpercbe is beletelt, hogy odaért.
Nagyon profi volt. Először meggyőződött, hogy én rendben vagyok. Aztán megnézte, hogy a gyerekek rendben vannak-e. Aztán foglalkozott az autóval. Aztán arrébb állt. Kitöltötte a papírokat. Megbeszélte telefonon a trélert. Beszélt a pasival, akibe belementem. Az orrom alá tolta a papírt, hogy írjam alá.
Aztán persze megjelent az első járókelő. Öreg néni. Kutyával. Ő kivenné a gyerekeket az autóból. Biztos megijedtek. És egy kis kutyasimogatás biztos jót tenne nekik. És minden így is történt.
A néni aztán szóba is elegyedett a gyerekekkel. Pechére Bakkát kérdezte.
Néni: Ki ez a bácsi? A papátok?
Bakka: Nem.
Néni: A barátotok?
Bakka: Nem, nem. Csak a mama egyik ismerőse.
Én nem hallottam ezt a beszélgetést, és Bé nem is rögtön mondta el, mert ő vitte el a gyerekeket is, amíg én a trélert vártam. Hogy inkább náluk reggelizzenek és játszanak, mit az út szélén ácsorogjanak. (Itt még köszönet illet néhány embert, P-től, Z-ig, de nem fogok több betűnevet használni. Tudják, kiről van szó…)
És este, amikor nagyot nevettünk ezen a történeten, mert mit gondolhatott a néni a mama ismerőseiről, rögtön tudtam, hogy sok mindenért érdemes élni, de az egyik legfontosabb dolog az ilyen „csak ismerős” barátok.
Én is ilyen barát szeretnék lenni!!!
2011. július 6., szerda
Hát még ez is!
Pepe: Mamika, bűntudatom van.
Én: Na mesélj, Pepe, mi történt?
Pepe: Hát ez az!
Én: Mi az, hogy hát ez az?
Pepe: Bűntudatom van, de nem tudom, miért.
Ez a freudi szuper-ego? Vagy valami egzisztencialista válság?
Milyen szakirodalomhoz is kapjak?
Én: Na mesélj, Pepe, mi történt?
Pepe: Hát ez az!
Én: Mi az, hogy hát ez az?
Pepe: Bűntudatom van, de nem tudom, miért.
Ez a freudi szuper-ego? Vagy valami egzisztencialista válság?
Milyen szakirodalomhoz is kapjak?
2011. július 5., kedd
Szóval az volt, hogy…
… ma arról szólt volna a beszámolóm, hogy milyen szorgalmasan befejeztük az évet. És hogy jól mennek a dolgaink, mert ZK egyre kevesebb gyógyszert szed, Bakkát felvették az iskolába, Pepének jó lett a bizonyítványa. És, hogy sokat dolgoztunk az elmúlt évben, ezért nagyon várjuk a nyarat és a pihenést.
És már megvolt a poén is: Annyira jól megy minden, hogy itt az ideje, hogy beüssön valami rossz. És, hogy biztos lesz valami szar a nyáron.
Mit mondjak? Nem kellett sokat várni.
Tegnap még be kellett szaladnom az egyetemre felvételiztetni. Vittem a három gyereket is, hogy majd átadjam az ügyeletes nagymamának. Minden jól ment, egészen addig, míg figyelmetlenségből be nem szálltam egy előttem szabályosan közlekedő autóba. Jó nagy karambolt csináltam. Egyedül.
Olyan nagyot, hogy senki sem volt dühös rám, csak azt mondogatták, milyen jó, hogy a három gyereknek (és nekem) nem lett semmi bajom.
Olyan nagyot, hogy kinyílt a légzsák. Ez izgalmasan hangzik. Már sokszor beszélgettünk a gyerekekkel, milyen lehet, amikor durran a légzsák.
Hogy milyen volt? Fájdalmas. A térdemnél nyílt ki. És jól leégette mindkét lábszáramat.
Úgyhogy nem marad mára más, mint elnézést kérni attól az úriembertől, aki volt olyan peches, hogy előttem menjem. Külön köszönet a csokiért, amit a gyerekeknek adott.
Köszönet a férjemnek, aki Münchenből kézi vezérelte a problémamegoldást. A biztosítást, a trélert és a többit.
Volt ugyan egy pillanat, amikor egyedül álltam az út mentén 5 darab biciklitartóval és kicsit aggódtam, hogyan fogok hazajutni busszal, de ügyesen ezt is megoldotta. Aztán úgy volt, hogy nem ülök többet autóba, de délután muszáj volt a gyerekeket elhoznom a barátainktól, ahová az ütközés után elvitték. Egész jól ment a vezetés, bár még erős szívdobogást kapok, amikor egy autó elém kanyarodik. Ami egészen praktikus dolog a budapesti forgalomban.
Holnap kölcsönautóval indulunk el.
Jó nyarat!
És már megvolt a poén is: Annyira jól megy minden, hogy itt az ideje, hogy beüssön valami rossz. És, hogy biztos lesz valami szar a nyáron.
Mit mondjak? Nem kellett sokat várni.
Tegnap még be kellett szaladnom az egyetemre felvételiztetni. Vittem a három gyereket is, hogy majd átadjam az ügyeletes nagymamának. Minden jól ment, egészen addig, míg figyelmetlenségből be nem szálltam egy előttem szabályosan közlekedő autóba. Jó nagy karambolt csináltam. Egyedül.
Olyan nagyot, hogy senki sem volt dühös rám, csak azt mondogatták, milyen jó, hogy a három gyereknek (és nekem) nem lett semmi bajom.
Olyan nagyot, hogy kinyílt a légzsák. Ez izgalmasan hangzik. Már sokszor beszélgettünk a gyerekekkel, milyen lehet, amikor durran a légzsák.
Hogy milyen volt? Fájdalmas. A térdemnél nyílt ki. És jól leégette mindkét lábszáramat.
Úgyhogy nem marad mára más, mint elnézést kérni attól az úriembertől, aki volt olyan peches, hogy előttem menjem. Külön köszönet a csokiért, amit a gyerekeknek adott.
Köszönet a férjemnek, aki Münchenből kézi vezérelte a problémamegoldást. A biztosítást, a trélert és a többit.
Volt ugyan egy pillanat, amikor egyedül álltam az út mentén 5 darab biciklitartóval és kicsit aggódtam, hogyan fogok hazajutni busszal, de ügyesen ezt is megoldotta. Aztán úgy volt, hogy nem ülök többet autóba, de délután muszáj volt a gyerekeket elhoznom a barátainktól, ahová az ütközés után elvitték. Egész jól ment a vezetés, bár még erős szívdobogást kapok, amikor egy autó elém kanyarodik. Ami egészen praktikus dolog a budapesti forgalomban.
Holnap kölcsönautóval indulunk el.
Jó nyarat!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
