Sietek a gyerekekért. Előbb eljövök a munkahelyről, ne kelljen nekik sokat várniuk rám.
Mit mondjak? Nem kellett volna.
A legnagyobb duzzogott.
A középső egyenesen sírva fakadt, amikor meglátott. Más tervei voltak. Amik között nem szerepelt, hogy hazajön velem.
A legkisebb meg egyszerűen csak leszúrt. Mert ahogy hozzáértem a fejéhez, az fájt a hajának.
Olyan sok, amit kérek?
Kedvesség, udvariasság és feltétlen szeretet.
2010. október 19., kedd
2010. október 18., hétfő
Akkor megpróbálom összefoglalni, mit történt tavaly március óta
1. ZK lázgörccsel kórházba kerül.
2. Néhány hétre rá sántítani kezd.
3. Röntgen nem mutat semmit.
4. Ortopéd orvos nem lát semmit.
5. Reumatológus azt mondja JIA, majd a vérvétel megmondja pontosan milyen típus.
6. Vérvétel nem mond semmit, mert teljesen negatív.
7. Első gyógyszer szépen dolgozik: sántítás elmúlik.
8. Első gyógyszert elhagyjuk.
9. Sántítás visszajön.
10. Első gyógyszert újra adjuk.
11. Sántítás elmúlik.
12. Vérvétel továbbra is negatív.
13. Első gyógyszert elhagyjuk.
14. Sántítás visszajön.
15. Első gyógyszert újra adjuk, egy második gyógyszer kíséretében.
16. Sántítás elmúlik.
17. Első gyógyszert elhagyjuk, a második gyógyszert adjuk tovább.
18. Sántítás mintha visszajönne.
19. Reumatológus elbizonytalanodik. Neurológiai vizsgálatot javasol.
20. Neurológus megvizsgálja ZK-t: hasi ultrahangot, kismedence és gerinc mr-t javasol.
21. Hasi ultrahang negatív. (Hurrá!) Kismedence mr negatív. (Hurrá!) Gerinc mr negatív. (Hurrá!)
És akkor ezen a ponton nincs más hátra, mint ez:
A neurológus folyosóján várunk a sorunkra, amikor az asszisztense kijön tárgyalni velünk.
Először a beutaló után érdeklődött. Majd eltűnt néhány percre.
Utána nem értette, mit keresünk ott. Miután megbeszéltük, hogy nem azért jöttünk, mert nem tudunk az időnkkel mit kezdeni, hanem a reumatológus küldött konzultációra és a doktornő vár minket, vagy legalábbis tőle kaptuk az időpontot, újra eltűnt az asszisztens.
De csak azért, hogy néhány perc múlva visszatérjen.
Asszisztens: Valamit be kell írnom a diagnózishoz. Mi is a diagnózis?
Én: HÁT ÉN IS EZT SZERETNÉM TUDNI.
Bár akkor nem kiabáltam annyira, mint most…
PS: Nem rakom tele rengeteg link-kel a bejegyzést, ZK alatt mindent megtaláltok.
2. Néhány hétre rá sántítani kezd.
3. Röntgen nem mutat semmit.
4. Ortopéd orvos nem lát semmit.
5. Reumatológus azt mondja JIA, majd a vérvétel megmondja pontosan milyen típus.
6. Vérvétel nem mond semmit, mert teljesen negatív.
7. Első gyógyszer szépen dolgozik: sántítás elmúlik.
8. Első gyógyszert elhagyjuk.
9. Sántítás visszajön.
10. Első gyógyszert újra adjuk.
11. Sántítás elmúlik.
12. Vérvétel továbbra is negatív.
13. Első gyógyszert elhagyjuk.
14. Sántítás visszajön.
15. Első gyógyszert újra adjuk, egy második gyógyszer kíséretében.
16. Sántítás elmúlik.
17. Első gyógyszert elhagyjuk, a második gyógyszert adjuk tovább.
18. Sántítás mintha visszajönne.
19. Reumatológus elbizonytalanodik. Neurológiai vizsgálatot javasol.
20. Neurológus megvizsgálja ZK-t: hasi ultrahangot, kismedence és gerinc mr-t javasol.
21. Hasi ultrahang negatív. (Hurrá!) Kismedence mr negatív. (Hurrá!) Gerinc mr negatív. (Hurrá!)
És akkor ezen a ponton nincs más hátra, mint ez:
A neurológus folyosóján várunk a sorunkra, amikor az asszisztense kijön tárgyalni velünk.
Először a beutaló után érdeklődött. Majd eltűnt néhány percre.
Utána nem értette, mit keresünk ott. Miután megbeszéltük, hogy nem azért jöttünk, mert nem tudunk az időnkkel mit kezdeni, hanem a reumatológus küldött konzultációra és a doktornő vár minket, vagy legalábbis tőle kaptuk az időpontot, újra eltűnt az asszisztens.
De csak azért, hogy néhány perc múlva visszatérjen.
Asszisztens: Valamit be kell írnom a diagnózishoz. Mi is a diagnózis?
Én: HÁT ÉN IS EZT SZERETNÉM TUDNI.
Bár akkor nem kiabáltam annyira, mint most…
PS: Nem rakom tele rengeteg link-kel a bejegyzést, ZK alatt mindent megtaláltok.
2010. október 15., péntek
Egy furcsa népszokásról
Büszke vagyok, ha a fiatalabb generációknak továbbadhatom a tudományomat. Hosszú évek „bézését” sikerült átörökítenem a fiamba. Legalábbis, úgy tűnik.
Elmagyarázom.
Pepe és csapata megírta a Bolyai matekverseny első fordulóját.
Pepe nagyon elégedetten számolt be a teljesítményükről.
Pepe: De azért Mamika az egyik feladatnál azt csináltuk, amit te tanítottál nekem.
Én: Mit is tanítottam neked?
Pepe: Hát tudod, ha nem tudjuk a választ, akkor ne hagyjuk ki a feladatot, hanem a „B” választ karikázzuk be!
Én: És ezt elfogadták a csapattársaid?
Pepe: Azt mondtam nekik, hogy ez egy régi népi szokás. Ha nem tudjuk a választ, akkor a „B”-t karikázzuk.
Én: És?
Pepe: Bali mondta, hogy erről népi szokásról már ő is hallott, és tudja, működik.
Hát ezt csak remélni tudom…
Elmagyarázom.
Pepe és csapata megírta a Bolyai matekverseny első fordulóját.
Pepe nagyon elégedetten számolt be a teljesítményükről.
Pepe: De azért Mamika az egyik feladatnál azt csináltuk, amit te tanítottál nekem.
Én: Mit is tanítottam neked?
Pepe: Hát tudod, ha nem tudjuk a választ, akkor ne hagyjuk ki a feladatot, hanem a „B” választ karikázzuk be!
Én: És ezt elfogadták a csapattársaid?
Pepe: Azt mondtam nekik, hogy ez egy régi népi szokás. Ha nem tudjuk a választ, akkor a „B”-t karikázzuk.
Én: És?
Pepe: Bali mondta, hogy erről népi szokásról már ő is hallott, és tudja, működik.
Hát ezt csak remélni tudom…
2010. október 14., csütörtök
Konferenciák
Évek óta nem tudok egy rendes, nemzetközi konferenciára bejutni. Pedig olyan körültekintően válogatok. Mondjuk lehet, hogy nem válogatni kellene körültekintően, hanem absztraktot írni, de azt már a sok kudarc óta tanult kollégámmal íratom meg, így ez sem lehet a kifogás.
Szóval tavaly iszonyú kalandvágyóan jelentkeztem egy budapesti nemzetközi konferenciára. Aztán egyre a messzi Bécsben. Modena volt a legtávolabbi hely. (Mert gondoltam klassz lenne a családdal Olaszországban nyaralni… Ha már úgyis én fizetem a költségeket.)
Úgy pattantam le, hogy öröm volt nézni.
Aztán idén úgy gondoltam, teljesen mindegy, hová adom be. Mert teljesen mindegy, honnan utasítanak el.
Így idén Osló volt a legközelebbi hely, ahová konferenciára jelentkeztem. Amit megelőzött egy chicagói és egy pekingi konferencia.
Mert tényleg mindegy, hová NEM utazom el.
Szerintetek?
Mondjuk a norvégot csak most adtuk be, így lehet, hogy onnan el fognak hajtani.
A másik kettőt persze elfogadták…
Szóval tavaly iszonyú kalandvágyóan jelentkeztem egy budapesti nemzetközi konferenciára. Aztán egyre a messzi Bécsben. Modena volt a legtávolabbi hely. (Mert gondoltam klassz lenne a családdal Olaszországban nyaralni… Ha már úgyis én fizetem a költségeket.)
Úgy pattantam le, hogy öröm volt nézni.
Aztán idén úgy gondoltam, teljesen mindegy, hová adom be. Mert teljesen mindegy, honnan utasítanak el.
Így idén Osló volt a legközelebbi hely, ahová konferenciára jelentkeztem. Amit megelőzött egy chicagói és egy pekingi konferencia.
Mert tényleg mindegy, hová NEM utazom el.
Szerintetek?
Mondjuk a norvégot csak most adtuk be, így lehet, hogy onnan el fognak hajtani.
A másik kettőt persze elfogadták…
2010. október 13., szerda
A neurológusnál
Neurológus: Szerintem ZK-nak az egyik lába hosszabb, mint a másik. Mérjük le!
Én [miközben a gyomrom görcsbe ugrik]: Jó, mérjük le.
Neurológus: 101 centi.
Én: Az nehezen lehet, mert az egész gyerek összesen 107 centi.
Neurológus: Tényleg? Akkor felveszem a szemüvegemet.
Én [miközben a gyomrom görcsbe ugrik]: Jó, mérjük le.
Neurológus: 101 centi.
Én: Az nehezen lehet, mert az egész gyerek összesen 107 centi.
Neurológus: Tényleg? Akkor felveszem a szemüvegemet.
2010. október 12., kedd
ZK gerince
Számítottunk rá, hogy a neurológus gerinc mr-t fog kérni, de váratlan fordulat volt, hogy első körben altatás nélkül fogunk próbálkozni.
Gyakoroljanak otthon, mondta az orvosunk.
Persze azt nem tudták megmondani, hogy ahová küldenek, ott zárt vagy nyitott mr készülék lesz-e.
Így most csöppet zavarban vagyok, hogy a pincénkben melyiket készüléket is poroljam le. Amin tudunk gyakorolni.
A barátnőm szerint, megint túllihegem a dolgot. Nem kell hozzá készülék, hogy tudjunk gyakorolni. Helyette zárjam be ZK-t az ágyneműtartónkban.
Ez menne is, ha lenne ágyneműtartós ágyunk.
Bőrönd?
Mert bőröndünk van…
Gyakoroljanak otthon, mondta az orvosunk.
Persze azt nem tudták megmondani, hogy ahová küldenek, ott zárt vagy nyitott mr készülék lesz-e.
Így most csöppet zavarban vagyok, hogy a pincénkben melyiket készüléket is poroljam le. Amin tudunk gyakorolni.
A barátnőm szerint, megint túllihegem a dolgot. Nem kell hozzá készülék, hogy tudjunk gyakorolni. Helyette zárjam be ZK-t az ágyneműtartónkban.
Ez menne is, ha lenne ágyneműtartós ágyunk.
Bőrönd?
Mert bőröndünk van…
2010. október 11., hétfő
Nem is tudom, hogy mondjam ezt el, nehogy megbántsak valakit.
Mondjuk, saját magamat.
Szóval újságot olvasok. Hogy szélesítsem a látókörömet. Bár ebből általában baj szokott lenni…
És akkor olvasom az újságban a bolognai rendszer menethibáit. (Nem kell a linkre rákattintani, csak magam miatt tettem be, hátha egyszer elolvasom…) Ami az egyetemi oktatás átalakításáról szól, az új 3(alapképzés)+2(mesterképzés)-es rendszer engem elméleti síkon hidegen hagyott. Tudom, hogy nem szabadna ezt mondanom, hiszen a felsőoktatásban dolgozom, de akkor is ez a tény.
Gyakorlatban azért már vannak problémáim. Amikor a mi programunkat akkreditálták (nem is tudom, kik, de talán jobb is, hogy nem tudom) valakinek az a remek ötlete támadt, hogy az én tárgyamat ne heti 1x90 percben tanítsam, hanem 2x90-ben. Nos, én azért ENNYIRE érdekes nem vagyok, és simán beleférnék 1x90 percbe, de megoldom. (És, hogy azért ne gondoljuk azt, hogy az egész bolognai rendszer a személyem elleni támadás, hasonló cipőben jár minden mesterképzésen tanító kollégám. Bár az ő véleményüket nem ismerem, nyilván nekik tök jól megy a dolog…)
Szóval olvasom, hogy „egy szakács, egy adminisztrátor kiképezhető három év alatt, de bölcsész nem”. És akkor arra gondolok, hogy simán továbbmehetnénk. Öt év alatt sem lehet bölcsészeket képezni, mint ahogy orvosokat vagy jogászokat lehet.
Mert ez a sok könyv, amit egy bölcsésznek el kell olvasnia.
Egy élet nem elég rá…
Szóval újságot olvasok. Hogy szélesítsem a látókörömet. Bár ebből általában baj szokott lenni…
És akkor olvasom az újságban a bolognai rendszer menethibáit. (Nem kell a linkre rákattintani, csak magam miatt tettem be, hátha egyszer elolvasom…) Ami az egyetemi oktatás átalakításáról szól, az új 3(alapképzés)+2(mesterképzés)-es rendszer engem elméleti síkon hidegen hagyott. Tudom, hogy nem szabadna ezt mondanom, hiszen a felsőoktatásban dolgozom, de akkor is ez a tény.
Gyakorlatban azért már vannak problémáim. Amikor a mi programunkat akkreditálták (nem is tudom, kik, de talán jobb is, hogy nem tudom) valakinek az a remek ötlete támadt, hogy az én tárgyamat ne heti 1x90 percben tanítsam, hanem 2x90-ben. Nos, én azért ENNYIRE érdekes nem vagyok, és simán beleférnék 1x90 percbe, de megoldom. (És, hogy azért ne gondoljuk azt, hogy az egész bolognai rendszer a személyem elleni támadás, hasonló cipőben jár minden mesterképzésen tanító kollégám. Bár az ő véleményüket nem ismerem, nyilván nekik tök jól megy a dolog…)
Szóval olvasom, hogy „egy szakács, egy adminisztrátor kiképezhető három év alatt, de bölcsész nem”. És akkor arra gondolok, hogy simán továbbmehetnénk. Öt év alatt sem lehet bölcsészeket képezni, mint ahogy orvosokat vagy jogászokat lehet.
Mert ez a sok könyv, amit egy bölcsésznek el kell olvasnia.
Egy élet nem elég rá…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
