2009. augusztus 14., péntek

Ez a betegség nem türelmetlen anyáknak való…

Szóval voltunk ZK-val orvosnál. Megint.

Az izületgyulladás az „tuti-fix”, hogy Bakka szavával éljek, bár az orvos nem teljesen így fogalmazott.

Több helyről is megerősítést nyert, hogy egy nagyon okos szakemberhez kerültünk, aki biztos meg fogja tudni gyógyítani a gyereket. Lehet, hogy így van, de ritkán találkoztam ilyen felfuvalkodott hólyaggal… De ezt a véleményemet most félretesszük, mert lehetséges, hogy meg tudja gyógyítani ZK-t.*

Lényeg a lényeg: kaptunk gyógyszert. Most köpjetek le nyugodtan, de nem vagyok az a típusú anyuka, aki bármilyen gyógyszert bead a gyereknek kérdés nélkül.

FH: Írok gyógyszert. Azt kell szednie. Naponta kétszer felet. Be tud venni a gyerek tablettát?
Én: Fogalmam sincs. ZK, be tudsz venni tablettát?
ZK: Mi az a tabletta?
Papika: Kis gyógyszer.
ZK: Be tudok venni kis gyógyszert.
Én: Be tud venni tablettát.
FH: Rendben. Felírom.
Én: Milyen gyógyszer ez?
FH: Ez egy non-szteroid gyulladáscsökkentő.
Én: Ööö. Értem. Vannak mellékhatásai?
FH: Minden gyógyszernek vannak mellékhatásai, anyuka**. A májat és a vesét károsíthatja.
Én: Ööö. Értem.

Nos ennyivel lettünk okosabbak.

Gyógyszer mellé kaptunk jó tanácsot is: „Semmiben ne korlátozzák ZK-t. Amit szívesen csinál, azt csinálhatja. De a panaszkodik, hogy fáj a lába, akkor azt vegyék nagyon komolyan. És ne erőltessék a gyereket. Ha panaszkodik, akkor vegyék fel.” Nos, nem tudom, hogy dr FH hány gyereket nevel, de ZK a fenti módszerrel immár 3 hónapja pompásan manipulál bennünket. Elhiszem, hogy fáj a lába. De miért mindig akkor, amikor nem kap meg valamit azonnal vagy nem szolgálom ki elég gyorsan???

Mindezek után joggal kérdezhetitek, hogy mi volt a vizsgálat eredménye.

Azt szeptember 3-án fogjuk megtudni.

És aztán, és itt megint dr FH-t idézem: „hogy a betegség melyik alfajtája van ZK-nak, azt kb. 6 hónap megfigyelés után fogom tudni megmondani”.

Mondtam, hogy nem türelmetleneknek való betegséggel állunk szemben…

* Amin jelen esetben azt kell érteni, hogy rá tudja húzni annak a betegségnek a kaptafáját ZK-ra, aminek ő a szakértője. A kérdésem: Miért van az, hogy Magyarországon egy orvos egyetlen betegséghez ért? Ha összestimmel ZK a betegséggel, akkor szerencse, ha nem, keringünk az útvesztőkben tovább…
** Ezen a kórházi anyukázás, apukázáson nem tudok felülemelkedni. Miért nem szólítanak valami normálisabb módon? A. szerint megint túllihegek egy bolhányi ügyet. Bár ez csak addig volt a véleménye, amíg az asszisztens azt nem mondta a férjemnek: „Itt írja alá, apuka! Utána oda csüccs!”

2009. augusztus 13., csütörtök

Szerencsére én a délelőtti kirándulásra voltam beosztva,

és nem a délutáni különleges lények megfigyelésére indított expedícióra, amelyről a következő feljegyzés készült:

„Láttam egy sárkányt és egy wales-i zöldet. Találtunk egy sárkány gyülekezőhelyet, ahová három hetente vérszopó mumusok szoktak járni. Találtunk sárkány pikkelyéről lehullott port. Találtunk egy megégett (valószínűleg sárkánylángtól) fát, és rájöttünk, hogy a sárkányok elől nem ajánlatos sziklavárakba húzódni, mert a sárkányok ott keresnek minket először. A sárkányok a színes bokrokkal övezett fás területeket szeretik, mert ott nem tudnak rájuk lőni. Ahol kissárkány sírását halljuk, annak a helynek még a közelébe se merészkedjünk, mert az anyasárkány nagyon félti a kicsinyét. (Onnan fussunk!) Ahol bokros, fás, sziklás területet találunk, ott zajtalanul járjunk, és a nagy fák közelében maradjunk. Lassan lopakodjunk, ha szél van, elvigye a szagunkat.”

2009. augusztus 10., hétfő

Hogy mert Cseh Tamás meghalni?

Szóval elmegyek néhány napra nyaralni, és éppen a strandon hajkurászom a gyerekeket, amikor jön a hír: Cseh Tamás meghalt.

És igen, olvastam a Beszélgetőkönyvet és a Heti Válasz cikket, tudtam, hogy beteg. De mégis:

Hogy mert Cseh Tamás meghalni???

Nem is tudom, hol kezdjem. Mert annyi dalához van élményem. De mivel ez a blog a gyerekeimről szól, a végén kezdem.

Amikor Pepe kiscsoportos volt, hazafelé mindennap, és aki ismeri a 3-4 éveseket tudja, hogy nem túlzok, mindennap meghallgattuk erről a lemezről ezt a számot.

Mindennap mentünk a "nincsből a van felé".

Bakka kiscsoportjához pedig ez a lemez tartozik. Ezért tudják a gyerekeim, ki Petőfi Sándor, Arthur Rimbaud, Shakespeare William, József Attila és Dosztojevszkij.

Tudom, hogy a tény, hogy Cseh Tamás szövegeit szeretem, technikailag azt jelenti, hogy Bereményi Gézáért rajongok, de azért jó, hogy „dallamok mindig voltak”.

RIP

2009. augusztus 5., szerda

Az élet napos oldala

Most, hogy három hónap és három méregdrága ortopédorvosi-vizit után, az orvosnak még mindig fogalma sincs, hogy miért sántít az egyébként teljesen egészséges gyerek, a gyermek-reumatológia félé vesszük ZK-val az irányt.

Hurrá!

2009. augusztus 4., kedd

ZK-val az ágyban

Késő este van (nálunk ez 9 óra). Már az ébrenlét és álom mezsgyéjén járok. Baloldalamon Bakka szuszog, saját takarója alatt. A saját paplanomat ZK-val osztom meg. Ő is már csöndben van. Alszunk! Végre!

Vagy még sem?

Még sem… Mert ZK előáll a kérdéssel, ami hetek óta nyomasztja. És ami nem tűrhet halasztást. És amit MOST azonnal kell megbeszélnünk.

ZK: Mamika, ha felnövök milyen autóm lesz?
Én: Fogalmam sincs. Aludjunk most!
ZK: De milyen autóm lesz?
Én: ZK, nem tudom. De ezt még ráérünk eldönteni. Aludjunk most.
ZK: Kölcsönadod majd a tiédet?
Én: SZÓ SEM LEHET RÓLA. ALVÁS!!!

Persze ez nem tetszik ZK-nak, így feljebb kapcsol…

ZK: Amikor felnőtt leszek, akkor te már meghalsz?
ÉN: ???
Bakka [akiről kiderül, hogy mégsem alszik, és, akit minden halállal kapcsolatos dolog érzékenyen érint, így rögtön jajgatni kezd]: Mamika, ugye nem fogsz meghalni?
Én: Nagyon sokára mindannyian meg fogunk halni.
ZK: Én is?
Bakka: JAJAJAJAJ.
Én: Igen. De csak nagyon sokára. Most inkább aludjunk! Különben is, akik nagyon szeretik egymást, azok haláluk után is együtt maradnak.
Bakka [kicsit megnyugodva]: Tényleg?
Én: Igen, mi örökké együtt maradunk.
ZK: Igen, mert egymás mellé fognak temetni minket.
Bakka: JAJAJAJAJ.
Én: MOST MÁR CSÖND LEGYEN. ALVÁS!!!

És akkor ZK rátér a lényegre. Mert az eddigi csak porhintés volt… Én úgy szeretek aludni, ha nyakig takar a paplan. ZK úgy, hogy hozzám bújik ÉS kitakarózik. Ez utóbbit UTÁLOM.

ZK: Mamika?
Én: Igen, ZK, mit akarsz?
ZK: Kicsit kitakarózhatok?
Én: Nem!
ZK: De így nem tudok aludni, Mamika. Mert annyira leizzadok. És leizzadva nem tudok aludni.
Én: ZK, egy hároméves gyerek alig izzad. ALVÁS!
ZK [vinnyogva]: De, Mamika…

És ekkor halljuk, hogy Papika térdei ropognak felfelé a lépcsőn. Izzadás ide vagy oda, ZK eltűnik a paplan alatt.

És Papika hisztije kezdődik, hogy miért nem alhat mindenki a saját ágyában…

2009. augusztus 3., hétfő

Miért vagyok szar anya…

783. rész

Azt már tudjuk, hogy nem vagyok egy guru-anyuka. A legtöbb probléma és kérdés esetén fogalmam sincs, mit kell(ene) mondanom, válaszolnom vagy csinálnom. Első reakcióként általában pánikolni szoktam, aztán meg improvizálok valamit. De inkább A. improvizál.

Ennek eredményeképpen a gyerekeim nem szoktak tanácsot kérni tőlem.

Maximum utánoznak.

Na most, ha valamit nem szeretnék, akkor az, hogy olyanok legyenek, mint én. És úgy viselkedjenek, ahogy én szoktam.

Mert az még talán vicces is lehet, amikor egy hároméves kislány panaszkodik, hogy nincsenek kötélből az idegei, de az már nem annyira, amikor egy hétéves gyerek magyarázza, hogy hány osztálytársa idegesíti és miért.

Érzem, hogy egy kicsit feljebb kell kapcsolnom a gyereknevelés-ügyében, azaz a példamutatás terén.

Íme két példa, hogy, ha akarom, képes vagyok összeszedni magamat.

Példa 1:

Egyik este Bakka szólt, hogy vérzik az orra. Semmi gond, ZK-nak az elmúlt hónapban többször is vérzett, mondjuk általában éjjel, így csak a párnáján lévő vérfoltokból tudtuk meg a dolgot. De Bakkának nem vérzett az orra, hanem dőlt belőle a vér. De rengeteg. És kezdett már pánikolni. És én is pánikolni kezdtem. Amitől Bakka annyira megijedt, hogy sírni kezdett. Amitől már nemcsak orrán, hanem a száján át is dőlt a vér. És kezdte már hergelni magát, hogy hányjon. [Ezt nem tőlem tanulta, mondjuk!] ÉS DŐLT AZ A RENGETEG VÉR. És már annyira pánikoltam, hogy a mentőt akartam hívni. A. hirtelen nem is tudta, hogy a lányán segítsen, vagy engem csapjon le előbb… Szerencsére nem csapott le, és én gyorsan rájöttem, uralnom kell a helyzetet és legalább úgy csinálni, mintha nem ijednék meg, mert különben nem fogjuk tudni a nagyon beijedt Bakkát megnyugtatni. Így kimentem egy percre a fürdőszobából, hogy összeszedjem magam. Majd ölbe vettem Bakkát és megnyugtattam. És vártuk, hogy elálljon a vérzés. De basszus ennyi vért! Ráadásul a kezdeti pánik miatt ide-oda ugráltunk a fürdőszobában, így a horrorfilmnyi vér tényleg mindent beterített…

Példa 2:

A két lány rászokott, hogy bosszantsa Pepét. Ehhez annyi kell, hogy Pepe éppen befogja a száját és elkezdjen valamiben elmélyülni. A lányok odamennek hozzá, elkezdik puszilgatni, majd mindenféle hülyeségeket kezdenek bátyjuk fülébe suttogni. Csak néhány ismétlés kell, hogy Pepe beguruljon és ordítozni kezdjen. Szorosan a nyomában én is kieresztem a hangom, hogy a lányok szálljanak le már a bátyjukról. Pár alkalom után, amikor Pepe már non-stop panaszkodott, hogy idegesítik a testvérei, rájöttem: A lányok talán azt élvezik, ahogy Pepe kiborul. Pepe, mondom nagy eszesen, mi lenne, ha nem vennél tudomást róluk, amikor el kezdenek piszkálni. Szerintem hamar megunnák. „Nem hiszem, Mamika”, jött Pepe szkeptikus válasza. Pár óra múlva kikerekedett szemekkel jön a fiam hozzám:

Pepe: Képzeld működött! Nem törődtem velük, és abbahagyták.
Én: Mennyi ideig csinálták?
Pepe: NAGYON sokáig, Mamika.

Hát igen, ez a baj, nemcsak, hogy nincsenek kötélből az idegeim és beszari vagyok, de ráadásul még türelmetlen is…

És mennyire boldog, hogy ezeket a tulajdonságokat sikerülni fog a gyerekekre hagyományoznom!

2009. augusztus 2., vasárnap

Ma két éve…

Nem tudom, hogy egy igazi jó anyának mi kellene az első dolga legyen, amikor három gyerekkel és férjével hazaérkezik. Mindenki fáradt, nyűgős. Mindenki akar valamit:

A kertkapu becsukódni.

Az autó beállni a garázsba.

A csomagok el akarják pakoltatni magukat.

A madarak vizet akarnak.

A gyerekek enni, inni, pisilni és beszélgetni.

A. egy kis nyugalmat szeretne, gondolom.

És én?

Én megnézni, hogy hagyott-e valaki üzenetet a blogomon, ami ma két éves.

Köszönöm, hogy olvassátok. Köszönöm, hogy üzentek.

Nagyon sokat jelent nekem!

***

A tavalyi hagyományhoz hasonlóan, íme a megíratlan témák listája:

1. ZK autóvásárlási problémái. (Van benne fütyibe rúgásos rész is…)
2. Pepe olvasni tanul.
3. Bakka ruhái.
4. Jó tanácsok ajándékcsomagolásról. (Sütőpapírt nem fogja a cellux…)
5. Nyáron is iskolába akarnak járni a gyerekek, és ők mondják meg, milyen óra legyen!
6. Mi a kapcsolat a jóság és a szemüvegem között?
7. Milyen barátaim vannak a dolgozómban? (ZK kérésére)
8. Ki hová üljön az autóban?
9. Papikát autóval követjük a bicikliedzésére.
10. Legózunk az autóban!
11. ZK alszik. 4563. rész.
12. Bacon.
13. Óriásplakát trendek.
14. Finommotoros kézmozgás és a csipetkeszaggatás.
15. Köszönés.
16. És az örökzöld témám: takarítok!

***

Azt szoktam mondani, hogy ez az én blogom és nem kívánságműsor. Arról írok, amiről kedvem van. De most a születésnap tiszteletére: Lehet kérni. És lehet kérdezni. Ha valaki kíváncsi lenne valamire…

***

Még egyszer: Köszönök mindenkinek mindent! És akik feliratkoztak, ide oldalra, azoknak külön!!!

Tényleg!!!