Pepe megírta levelét

Íme:



Betűhív átírás:

KORONGOSA

KORONGPAT

FEKETE

VILÁGOS

ZÖLD

PIROS

[Most ne menjünk bele mi is ez a mágneses-korongos játék, mert a világ legnagyobb hülyesége… Pepe rajong érte: „Ha meghalok, a koporsómba rakjátok be a korongokat is!”]

Javaslatomra a lábtörlő alá rakta be, onnan biztos elviszi a Jézuska.

Másnap reggel persze ment megnézni, mi történt a levelével. Jézuska és az angyalok sem jártak felénk, mert a levél még ott volt. [Tudom, botrányos szülők vagyunk. Teljesen elfelejtkeztünk róla, hogy kivegyük onnan.]

Pepe: Miért nem vitte el?

Én: Nem tudom, lehet, hogy nem volt rá ideje.

Pepe: Biztos Pettsonéknál volt.

Én: Biztos.

[Kicsit később.]

Pepe: Maradj fenn éjjel jó sokáig, vagy egész éjjel.

Én: Jó, egész éjjel fennmaradok. [Én? Ha-ha!]

Pepe: Ha látod a Jézuskát vagy egy angyalt, akkor add neki oda a levelemet.

Én: Rendben.

Pepe: És ha nem viszik el a levelemet, akkor vegyétek meg ti a korongokat!

Autóval közlekedünk ÉS jó példát is mutatok...

Az Alkotás utcában áll a forgalom, mi a busz-sávban jó tempóban haladunk előre.

Pepe: Mamika, a busz-sávban megyünk!

Én: Igen, tudom. Ha megállít a rendőr minket, akkor kezdjetek nagyon köhögni, és akkor majd azt mondom, hogy betegek vagytok, és orvoshoz kell sietnünk.

Pepe: Nem lenne jobb az igazságot megmondani?

Én: Mit?

Pepe: Azt, hogy azért megyünk a busz-sávban, mert nagy a dugó.

Advent harmadik vasárnapja

Jó, mert nem tudjátok, hogy mi volt vasárnap és mi hétfőn…

Felraktuk a kerti díszeket. Csak azért mentünk ki a kertben, mert a szomszédhoz néhány tűzoltó és mentő érkeztek. A gyerekek rohantak persze katasztrófa-turistáskodni. Pepe szavait idézem: „szénmono volt a szomszédban, de Bakka ezt még nem érti”. [Nem történt szerencsétlenség! Jól van mindenki. Nem, a mi kazánunk nem a házban van, hanem a garázsban. Rólunk úgy fogtok hallani, hogy a garázs robbant fel…]

Megcsináltuk az ablakdíszítést, mű-hóval. Nagyon lelkesek voltak a gyerekek, főleg ZK, de nem igazán gyerekeknek való feladat. A kert felől raktuk fel, mert hiába van rajta a spray-n (?), hogy lakásban is lehet használni, én nem mertem. Jó is volt, mert rettenetesen büdös, bár a gyerekek előszeretettel szagolgatták…




Újabb gyertyát gyújtottunk meg a koszorún.


Pepe megírta levelét a Jézuskának, de ez már egy másik történet...

Tudunk élni, de nagyon!

[Pezsgős pohár a kézben. Villával kocogtatom. Mert proli vagyok.]

Koc-koc. Khm. Khm.

Egy kis csendet kérek.

Kling. Kling.

Kérlek legyetek csendben.

KHM. KHM.

Ti is ott hátul. És a konyhában is. Köszönöm. Beszédet mondanék.

Koc-koc. Kling. Kling.

2007. december 15-e van, mint tudjátok. Itt az ideje, hogy köszönetet mondjak a férjemnek. Miért is?

13 12 éve ezen a napon tudtam rávenni, hogy először csókoljon meg. Jó, nem volt nehéz, legalább is azt hiszem. Aztán 7 éve ezen a napon el is vett feleségül. Egészen szűk körben vagyunk, mindenki tudja, hogy a német családi-adózás miatt ütöttök nyélbe a frigyet. Hogy több legyen A. fizetése. Mindenesetre életem végégig hálás leszek a németországi adórendszer kidolgozóinak!

Tudjátok azt is, hogy mindig is tudtunk élni!

Vannak pillanatok, amit sosem fogok elfelejteni. Például mikor a párizsi romantikus hétvégére gondolok, amit pár éve kaptam a férjemtől ajándékba. Tessék? Hogy nem is voltam még Párizsba? Jó, akkor azt nem fogom elfelejteni, amikor az ősöreg Skodával mentünk Szentendrére. Mindig lerobbantunk. Milyen idők voltak!

Azt sem felejtem, hogy milyen romantikus körülmények között kaptam meg a jegygyűrűmet a vőlegénytől. Hogyan? Hogy mindenki tudja, hogy az ékszerésztől kapott kölcsöngyűrűkben esküdtünk, mert a miénket elfelejtette megrendelni a férjem? Persze aztán elkészültek. Pár hónapig hordtam csak, mert aztán kihíztam őket. Igen, a gyűrűt. Miért csodálkoztok? Mondjuk, ez maradjon köztünk!

A gyerekek születése! Nem a férjem volt az az apuka, aki elájult volna egy kis… MINDENTŐL. Nagyon derekasan helytállt Apuka, dicsért az orvos másnap. Nekem csak annyit mondott, „anyuka magánál kicsit elszakadt a cérna”. Tessék?

Nem fogom elfelejteni, amikor Pepénél az ügyeletes orvosjelölt az uramtól kérdezi, hogy az üvegen a minta szerinte magzatvíz-e. Tudálékosan nézegette A., én meg nem mertem szólni, hogy büfészakos mérnök a férjem, nem orvos. Jó, Bakkánál helyén volt az eszed, bár Balatonról indulva nem tankoltál előre, így nemcsak azért kellett izgulunk, hogy a három 18-as génnel rendelkező gyerekünk egészséges-e, hanem azért is, hogy eljutunk-e a kórházig. ZK-nál? Nem tudom, hogy volt-e apuka, aki reggel 7-kor fejét a falnak döntve elalszik a szülőszobában, miközben felesége vajúdik. Nem gond, köztünk marad, nem fogom felemlegetni.

Mindig is tudtunk élni!

Évfordulónk sosem marad el koccintás nélkül, van mire inni! Hogy nem iszunk se pezsgőt, se bort? Azért koccinthatunk:



Köszönök mindent. Nemcsak udvariasságból mondom: Tudjuk, hogy van is mit!

[Csók]

PS: A kritikus 2 X 7-es év jön!!!
PS: Eddig azt hittem, csak azt nem tudom megjegyezni, hogy milyen benzin kell az autómba...

Újabb bizonyíték, hogy az ärzte a világ legjobb zenekara!!!

Hi Daniella,

We have forwarded your mail to fanpost@bademeister.com which is the right address for letters like this one.

They will get back to you. Not sure if they can help, but let's hope so! :-)

Sorry to hear you missed the concert.

Hopefully you'll make it toGermany on the next tour then!

Kind regards,
the DÄOF team (official fanclub)

Mein Leben is die Hölle, wo ist der Noteausgang? Zu viel sex, zu wenig schlaf - wofür werd ich denn nur bestraft?

Dear Bela B., Farin and Rod,

I will be short and sweet, please bear with me. (Actually, I AM short and sweet but this is not my point…)

Having three children under six, being a Hungarian and living in Hungary AND being ärzte fans is not an easy thing. But we take it very seriously: We go to your concerts whenever you come near Budapest. We buy your CDs. (Never download any music (yours or others) illegally from the Internet!) Teach the kids to appreciate your music when driving to and from kindergarten.

This summer, my husband and I decided that we totally deserved to attend one of your concerts in Germany. To make things actually come true, we picked Hamburg, ordered the tickets online, bought airplane tickets, made hotel and restaurant reservations.

We have anticipated the long weekend until it has become clear that the kids would not get better. Yes, they are sick. SICK. AGAIN.

Therefore, we cannot make it to Hamburg. I know, I know the concert will not be the same without us in the audience. Sorry for that!

I feel that you could be extra nice to us and send two tickets to one of your shows next year in exchange for the unused Hamburg tickets. I am not asking for a stage pass or anything like that but just two small tickets for two miserable parents (or two parents of miserable children. Depends on your point of view…). It’s not like I would not buy tickets because if you decided to ignore me, (which I am sure you will), I just go ahead and purchase them through Eventim again but I think that the karmic balance of things should not be upset.

I am REALLY looking forward to hearing from you! (What else could I look forward to in December with three small children. Christmas?)

Love,
Daniella aus Ungarn

PS: If the tour sucks, don’t bother about this letter.

A mérleg

Nem, nem a fogyókúráról lesz szó.

Hanem a mérleg két serpenyőjéről.

Az egyikben van a holnapi repülőjegyünk, die ärtze koncerjegyünk csütörtök este Hamburgban, a szombati foglalásunk a little red nevű étterembe.

Mi van a mérleg másik seprenyőjében?

A beteg gyerekek...