2007. december 11., kedd
Kritika, amelyet talán érdemes lenne fontolóra vennem...
Pepe: Mióta ismerlek Titeket, sokkal többet szidod a Papát, mint ahányszor dicséred.
2007. december 10., hétfő
Advent második vasárnapja
Nincs szebb annál, mint karácsonyi hagyományokat teremtünk a gyerekeinknek! Ezen a hétvégén két program volt soron. Összefoglalva elmondhatom, hogy gyerekek nélkül egyszerűbb lett volna. Nyilván ez nemcsak a karácsonyi hagyományokra vonatkozik, hanem az életre általában, de szokásomhoz híven későn sírok, mert már itt van három (gyerek) a házamban…
Szombaton kimentünk Schönnbrunnba, hogy megmutassuk a hatalmas feldíszített fát. Hihetetlen hangulatos volt.
Szombaton kimentünk Schönnbrunnba, hogy megmutassuk a hatalmas feldíszített fát. Hihetetlen hangulatos volt.
A gyerekek mit csináltak? A földön fetrengtek:
Karácsonyi hangverseny is volt éppen. Pepe befogta a fülét, úgy menekült: „nem bírom ez a zajt!” [egy iskolai kórus néhány tagja cincogott egy-két karácsonyi dalt], a lányok egy közeli villanyoszlopot nyalogattak…
Vasárnap gyertyát gyújtottunk, szerencsére erre ZK nem figyelt fel, így még nem égett le a házunk:
És süteményt sütöttünk. Mézeskalácsot és szilvalekváros beiglit. Rémálmaim voltak, hogy hova fog ez az esemény fejlődni, de a gondos előkészítő munkának köszönhetően [én!] minden, a sütiket is beleértve, kiválóan alakult.
A néhány gondos olvasómnak feltűnhet Bakka piros arca. Nem mondtam? Lázas! Legalább azt a hagyományt is folytathatjuk, hogy személyesen kívánunk boldog karácsonyt szeretett gyerekorvosunknak!
2007. december 6., csütörtök
Ígéret szép szó...
Én: Idén is meg kellett valamit ígérned a Mikulásnak?
Pepe: Igen.
Én: És te mit ígértél meg?
Pepe: Csak egy kis apróságot.
Én: Mit?
Pepe: Hogy nem leszek többet szemtelen.
Én: Ez egy KIS apróság neked?
Pepe: [Nincs válasz.]
Pepe: Igen.
Én: És te mit ígértél meg?
Pepe: Csak egy kis apróságot.
Én: Mit?
Pepe: Hogy nem leszek többet szemtelen.
Én: Ez egy KIS apróság neked?
Pepe: [Nincs válasz.]
Mikulás dilemma
Tavaly őrült nagy botrányt csapott Pepe az óvodai Mikulás-ünnepség után. Történt, hogy a Mikulás „valahogy” tudomást szerzett arról, hogy Pepe pepézik, azaz egy pelenkát morzsolgat elalvás előtt, és megígértette vele, hogy nem fogok többet pepézni. A fiam mindezt így kommentálta nekem: „Mit volt mit tennem, megígértem. Különben nem kaptam volna ajándékot.” Én természetesen felháborodtam, hogy miért zsarolja a Mikulás a gyerekemet. Miért akkor kell nevelnie, amikor ünnepelni kellene valamit. Miért ígértetnek meg valamit, amit úgysem fog betartani a gyerek. Az eset után Pepe hetekig merengett a morális problémám, hogy megígért valakinek valamit, amit nem volt szándékában betartani. Mit fog ehhez szólni a Jézuska? Lehet, hogy most ezért nem kap majd ajándékot? Vagy, ahogy a feministák mondják, miért kell egy hatalmas, mitikus apa-figurának morális ítéletet hozni a gyerekünk viselkedéséről. (Persze mindezt én mondom, aki hetek óta nem hagyja ki azt a ziccert, hogy azzal „zsarolja” a gyerekeit, hogy ha nem viselkednek rendesen, akkor nem biztos, hogy kapnak bármit is a Mikulástól…)
Ezek után a dilemma tárgya az volt, hogy idén a munkahelyi Mikulás-ünnepségen nekem kellett előre megmondani a Mikulásnak, hogy mit is mondjon a gyerekeimről. Mondja azt, hogy jól viselkedettek, szófogadóak voltak, jó sportolnak, vagy pedig mondja azt, hogy jó lenne, ha kevesebbet hisztiznének, rendbe tartanák a szobájukat, és nem veszekednének.
Végül aztán a jobbik én-em kerekedett felül, és nem használtam fel a Mikulást arra, hogy megbosszuljam a gyerekeim egész éves rosszaságait, és elkerültem a se-hús, se-hal megoldást is, hogy „tudom, hogy jó voltál, de azért a szobádban rendet csinálhatnál esténként”, és a Mikulás csupa jót mondott a gyerekeimről.
Ennek ellénére, ZK és Bakka megijedt a Mikulástól, bár később legyőzték a félelmüket és odamentek a csomagokért.
Pepe a következőképpen kommentálta az esetet: „Ez nem lehetett az igazi Mikulás. Egyrészt a szakálla gumival volt rögzítve, másrészt egy ütött kopott sporttáskában voltak a csomagok és nem a puttonyában. Az igazi Mikulást különben sem olyan egyszerű meglátni. Ahhoz nagyon csöndben kell lenni és el kell bújni.”
Ezek után a dilemma tárgya az volt, hogy idén a munkahelyi Mikulás-ünnepségen nekem kellett előre megmondani a Mikulásnak, hogy mit is mondjon a gyerekeimről. Mondja azt, hogy jól viselkedettek, szófogadóak voltak, jó sportolnak, vagy pedig mondja azt, hogy jó lenne, ha kevesebbet hisztiznének, rendbe tartanák a szobájukat, és nem veszekednének.
Végül aztán a jobbik én-em kerekedett felül, és nem használtam fel a Mikulást arra, hogy megbosszuljam a gyerekeim egész éves rosszaságait, és elkerültem a se-hús, se-hal megoldást is, hogy „tudom, hogy jó voltál, de azért a szobádban rendet csinálhatnál esténként”, és a Mikulás csupa jót mondott a gyerekeimről.
Ennek ellénére, ZK és Bakka megijedt a Mikulástól, bár később legyőzték a félelmüket és odamentek a csomagokért.
Pepe a következőképpen kommentálta az esetet: „Ez nem lehetett az igazi Mikulás. Egyrészt a szakálla gumival volt rögzítve, másrészt egy ütött kopott sporttáskában voltak a csomagok és nem a puttonyában. Az igazi Mikulást különben sem olyan egyszerű meglátni. Ahhoz nagyon csöndben kell lenni és el kell bújni.”
2007. december 5., szerda
A pehelykukac-vár építésének lépései
Persze csak a gyerekek hívják pehelykukac-várnak, én úgy: hogy fordítsuk az egész házat a feje tetejére. Egyébként nem igazán tudom mi is ez a vár, vagy miért van szükségünk rá, mert igyekszem elkerülni, hogy szóba álljak a gyerekeimmel…
1. Ébredjük fel reggel és vetkőzzünk pucérra. (A gyerekek, nem a szülők!)
2. A pizsamákat dobáljuk szét a gyerekszobában. A piszkos pelenkát dugjuk el, lehetőleg úgy, hogy csak néhány nap múlva találják meg a szülők.
3. A könyvespolcról pakoljuk le az összes könyvet és halmozzuk őket a legkisebb bűnöző ágyára. (Kivéve a Bibliát. Pepe: Az a Képes Bibliám! Ne bántsátok!)
4. Hordjuk rá az összes gyerekágyneműt.
(A szülők ezen a pontos szoktak lebotorkálni a konyhába teáért.)
5. A szülők ágyneműjét is lopjuk el. Húzzuk végég a poros szobákon a készülő várig. (Az ágyneműt, nem a szülőket!)
6. Hordjuk be a gyerekszobába az összes mozdítható bútort. Ezekkel barikádozzuk el a szoba bejáratát.
7. Pisiljünk a parkettára. (Bocs, ZK, nem mondtad, hogy tartsam titokban!)
8. Hordjuk néhány tucat plüssállatot akupac vár tetejére. Továbbá, néhány műanyagtároló-doboz tartalmát is ürítsük a halomra.
9. Az elkészült várban játszunk 10 másodpercet.
10. Szóljunk a szüleinknek, hogy reggelit kérünk és hagyjuk el a tett színhelyét.
Mivel hideg, esős napok járnak, nem bánom az egészet. Reggeli után mondhatom, hogy játszunk rendrakást, ami általában eltart délig. Ki mondta, hogy ilyen időben nehéz a gyerekeket szórakoztatni?
1. Ébredjük fel reggel és vetkőzzünk pucérra. (A gyerekek, nem a szülők!)
2. A pizsamákat dobáljuk szét a gyerekszobában. A piszkos pelenkát dugjuk el, lehetőleg úgy, hogy csak néhány nap múlva találják meg a szülők.
3. A könyvespolcról pakoljuk le az összes könyvet és halmozzuk őket a legkisebb bűnöző ágyára. (Kivéve a Bibliát. Pepe: Az a Képes Bibliám! Ne bántsátok!)
4. Hordjuk rá az összes gyerekágyneműt.
(A szülők ezen a pontos szoktak lebotorkálni a konyhába teáért.)
5. A szülők ágyneműjét is lopjuk el. Húzzuk végég a poros szobákon a készülő várig. (Az ágyneműt, nem a szülőket!)
6. Hordjuk be a gyerekszobába az összes mozdítható bútort. Ezekkel barikádozzuk el a szoba bejáratát.
7. Pisiljünk a parkettára. (Bocs, ZK, nem mondtad, hogy tartsam titokban!)
8. Hordjuk néhány tucat plüssállatot a
9. Az elkészült várban játszunk 10 másodpercet.
10. Szóljunk a szüleinknek, hogy reggelit kérünk és hagyjuk el a tett színhelyét.
Mivel hideg, esős napok járnak, nem bánom az egészet. Reggeli után mondhatom, hogy játszunk rendrakást, ami általában eltart délig. Ki mondta, hogy ilyen időben nehéz a gyerekeket szórakoztatni?
2007. december 4., kedd
Breach
Fogalmam sincs mi a magyar címe a filmnek, persze DVD-n láttuk. Mozi lehetősége teljesen kizárva mostanában...
Mivel én azokat a filmeket szeretem, amiknek a címében szerepel a szerelem szó, a férjem meg a sci-fi-t, vagy, ha Angelina Jolie meztelen, (gondolom, hogy egyikkel sincs egyedül), elég nehéz közös nevezőt találni. A problémáról egyébként sokkal viccesebben ír Para-Kovács Imre itt. (Nem, nem olvasom a Hóciőt. Miért?)
Breach viszont egy közös nevező volt.
Pár éve volt nagy hír Amerikában Robert Hanssen története, aki becsületes amerikai ügynöklétére információkat árult Moszkvának, úgy, hogy a háza közelében lévő erdőben rejtett el a titkos anyagokat, amiket aztán a gonosz oroszok összeszedtek. Jó kis pénzt keresett vele.
A film ezen az igaz történeten alapszik és nagyon jó. Ezt abból mértem le, hogy este 9-kor kezdtük el nézni és nem aludtam el 9 óra10 perckor (pedig szoktam!). Ryan Phillippe játszotta azt a fiatal ügynököt, aki bár tök hülyének tűnik, végül mégis elkapja a zsiványt. Bocs. Nem gondoltam, hogy valaki azt hiszi, hogy a végén nem.
Ryan Phillippe-ről eddig annyit tudtam, hogy Reese Witherspoon férje volt, amíg meg nem csalta, aki ezért kirakta a szűrét. A Veszedelmes viszonyok amerikai tini-változatának (Igen, láttam. Miért?) forgatásán jöttek össze, és nagyjából ezt az egy filmjét láttam RP-nek. Amire ki akarok lyukadni, hogy nagyon jól játszotta a beszari kis ügynököt, aki az orráig nem lát, és két balkeze van, de aztán a végére összeszedi magát.
Ajánlom!
Mivel én azokat a filmeket szeretem, amiknek a címében szerepel a szerelem szó, a férjem meg a sci-fi-t, vagy, ha Angelina Jolie meztelen, (gondolom, hogy egyikkel sincs egyedül), elég nehéz közös nevezőt találni. A problémáról egyébként sokkal viccesebben ír Para-Kovács Imre itt. (Nem, nem olvasom a Hóciőt. Miért?)
Breach viszont egy közös nevező volt.
Pár éve volt nagy hír Amerikában Robert Hanssen története, aki becsületes amerikai ügynöklétére információkat árult Moszkvának, úgy, hogy a háza közelében lévő erdőben rejtett el a titkos anyagokat, amiket aztán a gonosz oroszok összeszedtek. Jó kis pénzt keresett vele.
A film ezen az igaz történeten alapszik és nagyon jó. Ezt abból mértem le, hogy este 9-kor kezdtük el nézni és nem aludtam el 9 óra10 perckor (pedig szoktam!). Ryan Phillippe játszotta azt a fiatal ügynököt, aki bár tök hülyének tűnik, végül mégis elkapja a zsiványt. Bocs. Nem gondoltam, hogy valaki azt hiszi, hogy a végén nem.
Ryan Phillippe-ről eddig annyit tudtam, hogy Reese Witherspoon férje volt, amíg meg nem csalta, aki ezért kirakta a szűrét. A Veszedelmes viszonyok amerikai tini-változatának (Igen, láttam. Miért?) forgatásán jöttek össze, és nagyjából ezt az egy filmjét láttam RP-nek. Amire ki akarok lyukadni, hogy nagyon jól játszotta a beszari kis ügynököt, aki az orráig nem lát, és két balkeze van, de aztán a végére összeszedi magát.
Ajánlom!
2007. december 3., hétfő
Advent első vasárnapja
Meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorúnkon. Elkezdődött a Karácsonyi szezon. Hurrá! Persze sosem tanulunk hibáinkból, így mindig izgalmasan alakul a december.
November utolsó hétvégéjén felrakjuk az ablakdíszeket. Azokat, amik elektromos árammal működnek. Így biztosítjuk, hogy a gyerekek egész hónapban játszanak a konnektorral. Közben megjön az év végi elszámoló villanyszámlánk, legszívesebben azonnal levenném az összes ablakdísz-égősort. Így nemcsak azon izgulok, hogy a gyerekek kivégzik magukat, hanem közben a rohanó villanyórát is látom.
Adventi kalendárium: December elsején kapják meg a gyerekek. Délelőtt, mert akkor jut eszembe. Kiszaladok a garázsba, hogy behozzam. A naptárakat tartalmazó zacskóban megtaláltam a saját ajándékomat. Amit én vettem magamnak és a férjem fog (remélhetőleg) becsomagolni és a fa alá csempészni. Az adventi kalendáriumban az a különlegesen felemelő, hogy Karácsonyig megy a hiszti, hogy egy nap kinyithassak egynél több ablakot. Nem vagyok türelmes típus, így december elsején délután már kiabálok velük, hogy felőlem megehetitek az összest most azonnal, de akkor kidobom a papírnaptárt AZONNAL. ZK kevesebb, mint 24 óráig bírta, aztán szavamon fogott: Tegnap este elbújt és az összes ablakot kinyitotta és megette az összes csokit. (Nincs kép, de elképzelhetitek. Az a jó, hogy torokgyulladása van, így a csoki után küldtem egy kis fokhagymát, ellensúlyozva az édességet…)
Pepe benyújtja a kívánságlistáját. 4 item van rajta, de egyiket sem fogja megkapni, mert már az összes ajándékát megvettem. Így jár az a gyerek, akinek a mamája nem szeret semmi sem az utolsó pillanatra hagyni. Bocs.
Adventi koszorú. Mindig vasárnap gyújtjuk meg. Kicsit izgulni kell, hogy a gyerekek ne égessék le a szemöldöküket, amikor újra és újra elfújják a gyertyát. Akkor persze nem izgulok, amikor Pepe titokban ellopja a kamrapolcon eldugott gyufát és elkezd egyedül tüzelni.
Szerencsére december második hétvégéjére maradt a kerti fák „kidíszítése”. A kültéri égőket még nem vettem elő, így az ablakok még többnyire tiszták, mert a gyerekek nem töltöttek órákat, az orrukat és koszos kezüket az ablaküvegnek nyomva, hogy bámulják a kertben a fényeket.
November utolsó hétvégéjén felrakjuk az ablakdíszeket. Azokat, amik elektromos árammal működnek. Így biztosítjuk, hogy a gyerekek egész hónapban játszanak a konnektorral. Közben megjön az év végi elszámoló villanyszámlánk, legszívesebben azonnal levenném az összes ablakdísz-égősort. Így nemcsak azon izgulok, hogy a gyerekek kivégzik magukat, hanem közben a rohanó villanyórát is látom.
Adventi kalendárium: December elsején kapják meg a gyerekek. Délelőtt, mert akkor jut eszembe. Kiszaladok a garázsba, hogy behozzam. A naptárakat tartalmazó zacskóban megtaláltam a saját ajándékomat. Amit én vettem magamnak és a férjem fog (remélhetőleg) becsomagolni és a fa alá csempészni. Az adventi kalendáriumban az a különlegesen felemelő, hogy Karácsonyig megy a hiszti, hogy egy nap kinyithassak egynél több ablakot. Nem vagyok türelmes típus, így december elsején délután már kiabálok velük, hogy felőlem megehetitek az összest most azonnal, de akkor kidobom a papírnaptárt AZONNAL. ZK kevesebb, mint 24 óráig bírta, aztán szavamon fogott: Tegnap este elbújt és az összes ablakot kinyitotta és megette az összes csokit. (Nincs kép, de elképzelhetitek. Az a jó, hogy torokgyulladása van, így a csoki után küldtem egy kis fokhagymát, ellensúlyozva az édességet…)
Pepe benyújtja a kívánságlistáját. 4 item van rajta, de egyiket sem fogja megkapni, mert már az összes ajándékát megvettem. Így jár az a gyerek, akinek a mamája nem szeret semmi sem az utolsó pillanatra hagyni. Bocs.
Adventi koszorú. Mindig vasárnap gyújtjuk meg. Kicsit izgulni kell, hogy a gyerekek ne égessék le a szemöldöküket, amikor újra és újra elfújják a gyertyát. Akkor persze nem izgulok, amikor Pepe titokban ellopja a kamrapolcon eldugott gyufát és elkezd egyedül tüzelni.
Szerencsére december második hétvégéjére maradt a kerti fák „kidíszítése”. A kültéri égőket még nem vettem elő, így az ablakok még többnyire tiszták, mert a gyerekek nem töltöttek órákat, az orrukat és koszos kezüket az ablaküvegnek nyomva, hogy bámulják a kertben a fényeket.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
