Annyit viccelődtettek a habilitáció-rehabilitációval, hogy végül vissza is dobta az egyetem az anyagomat.
Hm. Khm. WTF?
Ne értsetek félre, hozzá vagyok szokva, hogy kritizálják a munkámat. Minden egyes cikk beadásakor kap az ember hideget-meleget. Minden egyes előadáskor feláll valaki, hogy elmondja, nem jól csináltam a munkámat*. Ez része a tudományos életnek. Ráfér az arcomra. Kijavítom. Újracsinálom. Nem gond.
De hogy a saját egyetemem ezt csinálja velem, arra nem számítottam.
Persze első dolgom, hogy felhívjam a habilitációs referenst. Most máshogy hívták, mint tavasszal, és mivel nem nagyon kedveltem a nőcit, tökre örültem, hogy új ember van. Pedig gyanús lehetett volna, hogy a keresztneve ugyanaz. Ki is derült, nem mondott fel, csak férjhez ment. Nagyon kedvesen felvilágosított, hogy nem a habilitáción buktam el, hanem csak az előzetes habitus vizsgálaton. Azaz, célvonalhoz sem álltam még, de már lezavartak a pályáról.
Ezen a ponton nem tudtam, és még most sem tudom, hogy most direkt szívatnak, vagy csak saját kompetenciájukat bizonyítják. Vagy az egész az én érdekemben történik, hogy referenst idézzem.
Mindenestre viccesen rövid határidőt adtak a formai problémák kijavítására. Amik úgy voltak formaiak, hogy a dolgozatomat csak a 45. oldaltól kellett átírni a 180. oldalig. A határidőt tovább rövidítette az a két tény, hogy a posta több mint egy hetet hozta a levelet, és, hogy pszichés okokból egy hétig nem tudtam kinyitni a gépemen a file-t, amivel dolgoznom kellett volna.
De mindent kijavítottam, amit kértek.
És akkor most neki futnék még egyszer…
* A legutóbbi konferencián az előadásom legközepén állt fel egy pacák, hogy elmondja, ez őt nem érdekli. És inkább arról beszéljek, hogy… Mit mondjak? Nem beszéltem arról…
2011. október 21., péntek
2011. október 20., csütörtök
Egy ilyen gépet hó takart.
Gyakorlunk Pepével.
Hogy a címből nem jöttök rá, mit?
Nem, nem nyelvtant és nem helyesírást. És nem is zongorát.
És így:
Egy Ilyen Gépet Hó Takart.
Vagy ebből:
Tíz W[ide jön a család nevünk] Elment Lászlóhoz Vendégségbe Enni.
Az utolsó:
Tíz W[ide jön a család nevünk] Elment Nórival TYúkért.
Semmi?
És a ha szavak kezdőbetűit összeolvassátok?
Mert hiába hangoztatom fűnek-fának, hogy nem vagyok hajlandó a gyerekekkel való kapcsolatomat terhelni, hogy gyakorlással cseszegettem itthon őket*, amikor a fiam kéri, hogy segítsek neki, mert angolból szódolgozatot írnak a számokból, akkor nem tudom megállni, hogy ne segítsek neki.
A gyakorlás a következő lépésekből állt.
1. Pepe vázolja a problémát. Számok írásából írnak szódolgozatot. 1-20-ig. Hétfőn. És előre tudja, nem fog sikerülni neki.
2. Hozok papírt és ceruzát és megpróbálom angolul leírni a számokat betűkkel 1-20-ig. Gyorsan megy, de néhány gyanúsan néz ki.
3. Veszem az okostelefonom online szótárát, és ellenőrzöm a megoldásokat.
4. Örömmel megállapítom, csak egy hibám volt. A 12 nem ment. Jó f-fel írtam. És???
5. Pepével szóban gyakorlunk.
6. Azonosítjuk az problémás számokat: 3, 8, 11, 12, 13, 20.
7. Próbáljuk memorizálni a problémás számokat, de jól látszik, hogy Pepe a munkamemóriájából képtelen a hosszú távú memóriájába transzformálni az információt.
8. És akkor eszembe jutott ez a módszer: My very elegant mother just served us nine pizzas.**
9. És akkor következett az este legszórakoztatóbb pillanatai, amikor a számokból mondatokat csináltunk. (Lásd fent.)
10. Ezeket bezzeg meg tudta jegyezni a fiacskám…
11. Aztán próba tesztet írtunk. Minden jól ment, egészen addig, míg a nyolcast nem kellett leírni. Ezt írta: eighotakart. Hogy nincs ilyen szám? Nem baj, de legalább már tudom, hogy csak a szó végén kalandozik el a figyelme.
De azt hiszem, fog ez menni, na.
* Ezt az információt megosztottam Bakka tanító nénijével is. Aki nem akart hinni a fülének. Mi voltunk az utolsók a fogadóóráján, gondolom előtte 25-en ígérték meg, gyakorolni fognak a gyerekükkel otthon. Hát én nem. Bakkát el is vitte aztán korrepetálásra…
** A nine pizza helyett igazából nachos-t kell írni, mert szegény kicsi Plutó már nem bolygó, de ez most percileg mindegy.
Hogy a címből nem jöttök rá, mit?
Nem, nem nyelvtant és nem helyesírást. És nem is zongorát.
És így:
Egy Ilyen Gépet Hó Takart.
Vagy ebből:
Tíz W[ide jön a család nevünk] Elment Lászlóhoz Vendégségbe Enni.
Az utolsó:
Tíz W[ide jön a család nevünk] Elment Nórival TYúkért.
Semmi?
És a ha szavak kezdőbetűit összeolvassátok?
Mert hiába hangoztatom fűnek-fának, hogy nem vagyok hajlandó a gyerekekkel való kapcsolatomat terhelni, hogy gyakorlással cseszegettem itthon őket*, amikor a fiam kéri, hogy segítsek neki, mert angolból szódolgozatot írnak a számokból, akkor nem tudom megállni, hogy ne segítsek neki.
A gyakorlás a következő lépésekből állt.
1. Pepe vázolja a problémát. Számok írásából írnak szódolgozatot. 1-20-ig. Hétfőn. És előre tudja, nem fog sikerülni neki.
2. Hozok papírt és ceruzát és megpróbálom angolul leírni a számokat betűkkel 1-20-ig. Gyorsan megy, de néhány gyanúsan néz ki.
3. Veszem az okostelefonom online szótárát, és ellenőrzöm a megoldásokat.
4. Örömmel megállapítom, csak egy hibám volt. A 12 nem ment. Jó f-fel írtam. És???
5. Pepével szóban gyakorlunk.
6. Azonosítjuk az problémás számokat: 3, 8, 11, 12, 13, 20.
7. Próbáljuk memorizálni a problémás számokat, de jól látszik, hogy Pepe a munkamemóriájából képtelen a hosszú távú memóriájába transzformálni az információt.
8. És akkor eszembe jutott ez a módszer: My very elegant mother just served us nine pizzas.**
9. És akkor következett az este legszórakoztatóbb pillanatai, amikor a számokból mondatokat csináltunk. (Lásd fent.)
10. Ezeket bezzeg meg tudta jegyezni a fiacskám…
11. Aztán próba tesztet írtunk. Minden jól ment, egészen addig, míg a nyolcast nem kellett leírni. Ezt írta: eighotakart. Hogy nincs ilyen szám? Nem baj, de legalább már tudom, hogy csak a szó végén kalandozik el a figyelme.
De azt hiszem, fog ez menni, na.
* Ezt az információt megosztottam Bakka tanító nénijével is. Aki nem akart hinni a fülének. Mi voltunk az utolsók a fogadóóráján, gondolom előtte 25-en ígérték meg, gyakorolni fognak a gyerekükkel otthon. Hát én nem. Bakkát el is vitte aztán korrepetálásra…
** A nine pizza helyett igazából nachos-t kell írni, mert szegény kicsi Plutó már nem bolygó, de ez most percileg mindegy.
2011. október 19., szerda
Apja fia…
A férjem optimizmusa legendás a baráti körünkben. Azt hiszem legjobban, a közgáz mikroökonómia vizsgájával tudom ezt szemléltetni. A férjem hétszer bukott meg rajta. Amikor csak négyszer lehetett volna próbálkozni. Más Dunának ment volna. Ő egy apró és átmeneti problémaként kezelte a dolgot.
A fiam?
Hasonló típus. Vizsgán, dolgozatban nem tud hibázni. Ha mégis, akkor bután forgatja a dolgozatot. És közli, hogy így teszik tönkre a tanárok az önbizalmát.
Így nem is csodálkoztam, hogy a pénteki matekcsapat-verseny után, az eredményt persze még nem tudtuk, szuperlatívuszokban nyilatkozott saját és csapata teljesítményéről. Csak mosolyogtam a dolgon, és gyorsan továbbléptünk, mert a legjobb barátját láttuk vendégülottitt-alvós bulira.
Szombat reggel A.-nál érdeklődött Pepe legjobb barátjának az anyukája, hogyan ment az előző napi verseny. Pepe barátjának az „elég nehéz volt, nem sikerült túl jól, nem szerepelt fényesen a csapat” típusú válaszát A. szó szerint közvetítette az anyukának. Persze A.-nak közben eszébe jutott, hogy saját fia is indult a versenyen, tőle is gyorsan megkérdezte mi volt. Pepének és csapatának természetesen tökéletesen sikerült a verseny. Amit A. rögtön továbbított is az anyukának: „Pepe csapatának jól ment.”
Természetesen nem tudtam megvárni, hogy a férjem letegye a telefont, rögtön meg kellett osztanom vele az a tényt, hogy a két fiú EGY csapatban versenyzett…
A fiam?
Hasonló típus. Vizsgán, dolgozatban nem tud hibázni. Ha mégis, akkor bután forgatja a dolgozatot. És közli, hogy így teszik tönkre a tanárok az önbizalmát.
Így nem is csodálkoztam, hogy a pénteki matekcsapat-verseny után, az eredményt persze még nem tudtuk, szuperlatívuszokban nyilatkozott saját és csapata teljesítményéről. Csak mosolyogtam a dolgon, és gyorsan továbbléptünk, mert a legjobb barátját láttuk vendégül
Szombat reggel A.-nál érdeklődött Pepe legjobb barátjának az anyukája, hogyan ment az előző napi verseny. Pepe barátjának az „elég nehéz volt, nem sikerült túl jól, nem szerepelt fényesen a csapat” típusú válaszát A. szó szerint közvetítette az anyukának. Persze A.-nak közben eszébe jutott, hogy saját fia is indult a versenyen, tőle is gyorsan megkérdezte mi volt. Pepének és csapatának természetesen tökéletesen sikerült a verseny. Amit A. rögtön továbbított is az anyukának: „Pepe csapatának jól ment.”
Természetesen nem tudtam megvárni, hogy a férjem letegye a telefont, rögtön meg kellett osztanom vele az a tényt, hogy a két fiú EGY csapatban versenyzett…
2011. október 12., szerda
A bejegyzés, amelyben taktikát váltok!
Pepének és Bakkának az angoltanárnője beteg lett. Helyesítő bácsit kaptak. Akiről akkor szereztem tudomást, amikor Pepe jelentette, hogy egyes lett a testrészekből írt szódolgozata. És, hogy leszúrták, hogy lehet egyese angolból, amikor angoltanár az anyukája.
Először emelkedjünk felül azon a tényen, hogy bár úgy tűnik a gyerekek elterjesztették az iskolában, hogy angoltanár vagyok, nem vagyok angoltanár. Nem is lehetek, mert nem tudok angolul. DE ERRŐL MAJD KÉSŐBB.
Először annak kellett utánajárnom, ki is ez a helyettesítő bácsi.
Pepe válasza: Senki mamika. Nem fontos.
Bakka válasza: Helyettesítő bácsi? Egy morcos öregember. Akinek a feje a plafont simogatja.
Első tanulság: Annyira örülök, hogy a lányom is iskolába jár. Így legalább a lényeges információkat megkapom. Mert hogy a férjem is jelentkezett, hogy a helyettesítő bácsi bent volt a szülői értekezleten. És azt mondta, hogy 20 éve tanít angolul. És akkor itt idézem Papikánkat szó szerint: „Ami azt jelenti, hogy körülbelül veled egyidős!”
Köszönjük, Papika!
Morcos öregasszony vagyok ezek szerint. Mondjuk ez nem új…
Második tanulság: A szódolgozat miatt hiába állítja a helyettesítő bácsi, hogy életkori sajátosságoknak megfelelően tanítja az angol az alsóban, nem tanít úgy. MERT MEGGYŐZŐDÉSEM, HOGY ALSÓ TAGOZATBAN TELJESEN FELESLEGES SZÓDOLGOZATOT ÍRATNI A GYEREKEKKEL.
Harmadik tanulság: Nem vagyok hajlandó ezt a kesztyűt felvenni. Nem fogok bemenni beszélni senkivel. És azt sem fogom megtenni, amit Pepe kért. Idézem: „Mamika, állítólag a szülők írhatnak valami kérvényt a tanárnak, ha azt akarják, hogy ne nézzék a gyerekük helyesírását a szódolgozatban. Írhatnál nekem egy ilyen kérvényt.”
Hát nem fogok.
És akkor térjünk vissza ahhoz a tényhez, hogy bár nem vagyok angoltanár, de tudok angolul. És határozott véleményem van arról, hogyan kellene alsóban angolul tanítani a gyerekeket. És ezért nem vagyok hajlandó falazni az iskolának, és hétvégenként testrészek magolásával tölteni az időnket. És nem vagyok hajlandó drillezni a gyereket, hogyan kell leírni a különböző angol szavakat. Így taktikát váltottam: Nem tudok angolul. Ezért az angoltanulás egy olyan területe az életnek, ahol nem tudok segíteni a gyerekeknek. És Papikánk sem tud angolul. És senki a családban. Oldja meg az iskola egyedül ezt a szódolgozat dolgot.
És nem gond az egyes.
Miután mindezt végiggondoltam, bementem a DINÁ-ba, hogy megnézzem a gyerek egyesét. Egyetlen jegye van angolból: egy négyes. Szódolgozatra.
Tök jó, hogy nem fárasztottam liliomlelkemet szótanulással. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy értem a dolgot.
Először emelkedjünk felül azon a tényen, hogy bár úgy tűnik a gyerekek elterjesztették az iskolában, hogy angoltanár vagyok, nem vagyok angoltanár. Nem is lehetek, mert nem tudok angolul. DE ERRŐL MAJD KÉSŐBB.
Először annak kellett utánajárnom, ki is ez a helyettesítő bácsi.
Pepe válasza: Senki mamika. Nem fontos.
Bakka válasza: Helyettesítő bácsi? Egy morcos öregember. Akinek a feje a plafont simogatja.
Első tanulság: Annyira örülök, hogy a lányom is iskolába jár. Így legalább a lényeges információkat megkapom. Mert hogy a férjem is jelentkezett, hogy a helyettesítő bácsi bent volt a szülői értekezleten. És azt mondta, hogy 20 éve tanít angolul. És akkor itt idézem Papikánkat szó szerint: „Ami azt jelenti, hogy körülbelül veled egyidős!”
Köszönjük, Papika!
Morcos öregasszony vagyok ezek szerint. Mondjuk ez nem új…
Második tanulság: A szódolgozat miatt hiába állítja a helyettesítő bácsi, hogy életkori sajátosságoknak megfelelően tanítja az angol az alsóban, nem tanít úgy. MERT MEGGYŐZŐDÉSEM, HOGY ALSÓ TAGOZATBAN TELJESEN FELESLEGES SZÓDOLGOZATOT ÍRATNI A GYEREKEKKEL.
Harmadik tanulság: Nem vagyok hajlandó ezt a kesztyűt felvenni. Nem fogok bemenni beszélni senkivel. És azt sem fogom megtenni, amit Pepe kért. Idézem: „Mamika, állítólag a szülők írhatnak valami kérvényt a tanárnak, ha azt akarják, hogy ne nézzék a gyerekük helyesírását a szódolgozatban. Írhatnál nekem egy ilyen kérvényt.”
Hát nem fogok.
És akkor térjünk vissza ahhoz a tényhez, hogy bár nem vagyok angoltanár, de tudok angolul. És határozott véleményem van arról, hogyan kellene alsóban angolul tanítani a gyerekeket. És ezért nem vagyok hajlandó falazni az iskolának, és hétvégenként testrészek magolásával tölteni az időnket. És nem vagyok hajlandó drillezni a gyereket, hogyan kell leírni a különböző angol szavakat. Így taktikát váltottam: Nem tudok angolul. Ezért az angoltanulás egy olyan területe az életnek, ahol nem tudok segíteni a gyerekeknek. És Papikánk sem tud angolul. És senki a családban. Oldja meg az iskola egyedül ezt a szódolgozat dolgot.
És nem gond az egyes.
Miután mindezt végiggondoltam, bementem a DINÁ-ba, hogy megnézzem a gyerek egyesét. Egyetlen jegye van angolból: egy négyes. Szódolgozatra.
Tök jó, hogy nem fárasztottam liliomlelkemet szótanulással. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy értem a dolgot.
2011. október 11., kedd
Pipa
Na. Elkezdődött.
Öregszem.
Bementem az egyetemre lehúzott sliccel. Nem vettem észre.
Bementem fodrászhoz hatalmas kutyakakával a cipőmön. Nem vettem észre.
Nem tudtam megfejteni ZK találós kérdését. Mi az, ami Győrben dühös. A megfejtést a címben találhatjátok.
Nem értitek?
Mert a kérdés az volt, hogy mi az, ami görbe és büdös. Csak nem hallottam…
Öregszem.
Bementem az egyetemre lehúzott sliccel. Nem vettem észre.
Bementem fodrászhoz hatalmas kutyakakával a cipőmön. Nem vettem észre.
Nem tudtam megfejteni ZK találós kérdését. Mi az, ami Győrben dühös. A megfejtést a címben találhatjátok.
Nem értitek?
Mert a kérdés az volt, hogy mi az, ami görbe és büdös. Csak nem hallottam…
2011. szeptember 20., kedd
Lehet, hogy nem az írásgyakorlásra kellene a hangsúlyt fektetnünk…
Zuhanyozni készülök. És mivel a tesómék nálunk vannak, gondoltam magamra zárom a fürdőszoba ajtót, nemcsak kilincsre, hanem a belülről használandó zárszerkezetet is. Nem kulcs van hozzá, de kulcsra zártam. A zár nyelve bement a falba. Hogy senki se nyissa rám az ajtót.
Persze ezt rögtön észreveszi legalább egy gyerekem, és jön, mert valami halaszthatatlan mondanivalója van.
Most éppen Pepe kopog. Kiabálok neki, hogy bezártam az ajtót, mindjárt jövök.
De valószínűleg kezdek szenilis lenni, mert a gyerek már a zuhanykabin mellett áll, és mondja a mondanivalóját.
Hülye vagyok, gondoltam. Tisztára úgy emlékszem, bezártam az ajtót.
Pepe végigmondja a gondolatát, majd magamra hagy. Valami véletlen folytán be is csukja maga mögött az ajtót, nem kell ordibálnom ezért.
Befejezem a zuhanyzást. Megtörülközöm.
Majd készülök elhagyni a fürdőszobát.
De az ajtó zárva van?!?
Lassan esik le, mi történt: A gyerek kívülről (csak egy gombkilincs van) kinyitotta a belülről bezárt zárat. Elmondta, amit akart. Kiment. Majd kívülről bezárta belülről zárral a zárt.
Ha értitek, mit mesélek…
Persze ezt rögtön észreveszi legalább egy gyerekem, és jön, mert valami halaszthatatlan mondanivalója van.
Most éppen Pepe kopog. Kiabálok neki, hogy bezártam az ajtót, mindjárt jövök.
De valószínűleg kezdek szenilis lenni, mert a gyerek már a zuhanykabin mellett áll, és mondja a mondanivalóját.
Hülye vagyok, gondoltam. Tisztára úgy emlékszem, bezártam az ajtót.
Pepe végigmondja a gondolatát, majd magamra hagy. Valami véletlen folytán be is csukja maga mögött az ajtót, nem kell ordibálnom ezért.
Befejezem a zuhanyzást. Megtörülközöm.
Majd készülök elhagyni a fürdőszobát.
De az ajtó zárva van?!?
Lassan esik le, mi történt: A gyerek kívülről (csak egy gombkilincs van) kinyitotta a belülről bezárt zárat. Elmondta, amit akart. Kiment. Majd kívülről bezárta belülről zárral a zárt.
Ha értitek, mit mesélek…
2011. szeptember 14., szerda
Ezt meg én nem tudom tagadni, bár Sanyit nem ismerek…
Bakka iskolai pályafutása kezdődött azzal, hogy első nap megríkatta a bátyját az udvaron. Ezt már dokumentáltam.
Aztán következett, hogy kikezdett Pepe legjobb barátjával. Mire én délben érkeztem, Bakka csak röhögött, miközben Pepe barátja mindenfélét kérdezgetett róla. Akkor a kisfiú nem szólt nekem semmit, csak Pepével üzent haza, hogy neveljük meg Bakkát. Hogy mit csinált, az azóta is titok.
Harmadik nap aztán egy felsős fiú akarta megverni Bakka egyik jó barátnőjét. Sajnos még a barátnő nevét sem tudtam meg.
Aztán Pepe jelentette, hogy jó, hogy megkértem tartsa szemmel a húgát, mert így az osztályából az összes fiú szórakozhat azzal, hogy Bakkát követik az udvaron. Akkor szóltam, hogy ezt talán ne.
Aztán Bakka jelentette, hogy a vébetűs kisfiú becsukta a szemét az udvaron. És?, kérdeztem én. És, és, válaszolta Bakka, szájon csókoltam. Azt hiszem nem úgy reagáltam erre a tényre, mint Bakka szerette volna, mert kiabálni kezdett velem, hogy nekem semmit sem lehet elmesélni.
És akkor azt gondoltam, tényleg szar vagyok. És a fentiekről, hallgattam, mint a sír, nehogy kiderüljön, indiszkrét vagyok.
De a mai beszélgetésünk tükrében úgy gondolom, talán TÉNYLEG jobb lenne, ha semmit sem mesélne el.
Bakka: Képzeld az egyik barátnőm megkérdezett egy felsőst, hol van Sanyi.
Én: Ki az a Sanyi?
Bakka: Sanyi. Sanyi. Most az mindegy.
Én: És?
Bakka: És ez a felsős azt mondta, leszarom bazdmeg.
Én: Nem mondod?
Bakka [vigyorogva]: És én persze ezt megjegyeztem!
Én: De miért kerestétek Sanyit?
Bakka: Mert a barátnőm meg akarta ölni, mert homokot szórt a szemébe.
Feltételezem, hogy Sanyi a barátnőnek a szemébe, de ez azért nem teljesen világos.
Szerencsére ezen a ponton meg is érkeztünk az uszodához.
Amit majd holnap mesélek el…
Aztán következett, hogy kikezdett Pepe legjobb barátjával. Mire én délben érkeztem, Bakka csak röhögött, miközben Pepe barátja mindenfélét kérdezgetett róla. Akkor a kisfiú nem szólt nekem semmit, csak Pepével üzent haza, hogy neveljük meg Bakkát. Hogy mit csinált, az azóta is titok.
Harmadik nap aztán egy felsős fiú akarta megverni Bakka egyik jó barátnőjét. Sajnos még a barátnő nevét sem tudtam meg.
Aztán Pepe jelentette, hogy jó, hogy megkértem tartsa szemmel a húgát, mert így az osztályából az összes fiú szórakozhat azzal, hogy Bakkát követik az udvaron. Akkor szóltam, hogy ezt talán ne.
Aztán Bakka jelentette, hogy a vébetűs kisfiú becsukta a szemét az udvaron. És?, kérdeztem én. És, és, válaszolta Bakka, szájon csókoltam. Azt hiszem nem úgy reagáltam erre a tényre, mint Bakka szerette volna, mert kiabálni kezdett velem, hogy nekem semmit sem lehet elmesélni.
És akkor azt gondoltam, tényleg szar vagyok. És a fentiekről, hallgattam, mint a sír, nehogy kiderüljön, indiszkrét vagyok.
De a mai beszélgetésünk tükrében úgy gondolom, talán TÉNYLEG jobb lenne, ha semmit sem mesélne el.
Bakka: Képzeld az egyik barátnőm megkérdezett egy felsőst, hol van Sanyi.
Én: Ki az a Sanyi?
Bakka: Sanyi. Sanyi. Most az mindegy.
Én: És?
Bakka: És ez a felsős azt mondta, leszarom bazdmeg.
Én: Nem mondod?
Bakka [vigyorogva]: És én persze ezt megjegyeztem!
Én: De miért kerestétek Sanyit?
Bakka: Mert a barátnőm meg akarta ölni, mert homokot szórt a szemébe.
Feltételezem, hogy Sanyi a barátnőnek a szemébe, de ez azért nem teljesen világos.
Szerencsére ezen a ponton meg is érkeztünk az uszodához.
Amit majd holnap mesélek el…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
