Bakka esküvője, avagy hogyan húztam ki pár milliót a férjem zsebéből, egyetlen mondattal.

Csak azt tudom felhozni mentségemül, hogy nem akarattal csináltam. Egy pillanatra lekapcsolt az agyam. Persze TV nézés közben történt. Így teljesen érthető a dolog…

Bakka igazi nő. Szereti a szép ruhákat. Rajong a cipőkért. (Főleg, ha „lakozottak”.) Sosem hagyja el a házat megfelelő kiegészítők nélkül. Természetesnek tartja, hogy körülötte forog a világ, és az sem zavarja, hogy világos számára, hogy ezt csak Ő gondolja így. (Mikulástól kaptak egy levelet a héten. Pepe teljesen odavolt, hogy a Mikulás írt neki. Bakka ezt teljesen természetesnek vette. Írt. Neki személyesen. Miért ne tette volna?)

Pár hónapja elkezdte magát hercegnő-szakértővé képezni. Egyelőre ez abban merül ki, hogy naponta megnézi a Hamupipőkét (Disney, 1950). A gond nem is ezzel van. Illetve nemcsak ezzel, hiszen tagadom, hogy a gyerekeim tévéznének. De a DVD nem TV! A DVD: DVD!

Hanem azzal, hogy megint hibáztam. Nagyot és drágát!

Miért is?

Álmodozva nézzük a film nagyjelenetét [Én is, aki pedig feketében jelent meg a templomi esküvőjén!], ahol egy hatalmas palota báltermében Hamupipőke a névtelen Herceggel táncol. Nincs magyarázat arra a tényre, hogy a következő mondat csúszott ki a számon:

„Bakka, majd a Te esküvőd is ilyen lesz!”

Persze a lányom rögtön vette a lapot és csak annyit vetett oda nekem válaszként, hogy:

„Jó Mamika, de ilyen ruhát is akarok!”

OK. Rendben. Szólok a Papának, hogy bérelje ki Schönbrunn-t.

Nem hiába tanítom a gyerekeimet arra, hogy egy gigantikus pénztárcának tekintsék apjukat…

Fitzwilliam Darcy, Marc Darcy

Miután a két lányt kigyógyítottuk a pestisből (Igen, én diagnosztizáltam az Internet segítségével. Igen, biztos vagyok benne, hogy nem tévedek.), Pepe lett beteg. Nem panaszkodhatok, hogy drága a torokgyulladása, mert a háromnapos családi utazást kellett lemondanunk miatta…

Hogy valami jó is legyen a napomban, idemásolom ezt a képet:


Fitzwilliam Darcy, kb. 1995-ből.

Amikor az unokatestvérem elkezdte az angol szakot, heteken belül hazahozta Jane Austen: Büszkeség és balítélet c. könyvét. Gyorsan el is olvastam, majd utána Jane Austen többi könyvét is. Nincs belőlük sok, mindegyiket szeretem nagyon.

Aztán először Fitzwilliam Darcy, majd Marc Darcy indult hódító körútra, Colin Firth képében. Nem volt ellene kifogásom.

Rossz napom van, még egyszer itt a kép:


Mondjuk az már nem tetszett, hogy Fitzwilliam-Marc-Darcy először Elisabeth Benett-et vette el, majd Bridget Jones-szal is összejött.

A Bridget Jones könyvek (2db) után elolvastam a Büszkeség és balítélet folytatását is. Majd a következő folytatást is. Amiket egy Texas-ban élő háziasszony írt. Azt hiszem, szar nap ide, beteg gyerek oda, ennél mélyebbre nem süllyedhetek.

Némileg csökkenti a lelkiismeretfurdalásomat...

az a tény, hogy a férjem nemcsak akkor cseréli át a repülőjegyét és jön haza félnappal korábban az üzleti újtáról, amikor felhívom, hogy az egész család beteg, hanem akkor is, amikor a csapattársa telefonál neki, hogy az esti meccsen nem tudnak kiállni, mert nincs elég ember.

Ami fontos, az fontos!

Bakkával fogorvosnál voltam, avagy ujjszopás vagy cumi?

Mit is mondjak? Egy élmény volt.

Először is, mert tömegközlekedési-eszközöket vettünk igénybe: busz, villamos, troli. Bakka nagyon jól adta a vidéki kislányt, aki először ült villamoson és még nem látott trolit (Mi az a furcsa villamos? – kérdezte.). (Az előbbi szerintem nem igaz, az utóbbi lehet.) Mindenkivel beszélgetni kezdett. A buszon leült egy idősebb férfi mellé, majd megkérdezte tőlem: „Ezzel miről beszélgessek?”

Másrészt nem tudom, hogy mire számított, amikor mondtam neki, hogy fogorvoshoz megyünk, mert nem ez volt az első látogatása, de nyilván nem emlékezett rá, mert amikor az automatából pénzt vettem ki, megkérdezte: „Ez a fogorvos?” „Nem, Bakka, nem!”

Nyilván az sem fest rólam jó képet, hogy a fogorvosi rendelőben felállított hatalmas fogkefe láttán a lányom megkérdezte tőlem: „Ez a borotva mit keres itt?” „Mi lenne, Bakka, ha a fogorvos bácsinak nem árulnánk el, hogy hároméves korodban még nem láttál fogkefét?”

Maga a vizsgálat „jól” ment. Kiderült, hogy az első két foga tényleg elhalt. De azzal nem kell foglalkozni, mondta az orvos. Az elhalt fogat majd átfúrjuk, ha begyullad. Szép kilátások! A rossz hír az, hogy Bakkát azonnal le kellene szoktatnom arról, hogy az ujját szopja, mert az „károsan befolyásolja az álkapcsa fejlődését”. Mindez egy háromgyerekes fogorvos szájából. Mi a javaslata? Kenjem be kemikáliával az ujját, hogy a rossz íz miatt ne szopja. SZUPER! Nem lehetne inkább, hogy a fogszabályzás számláját kifizetettem az apjával?

Mindenesetre jó tudni, hogy az ujjszopás vagy cumi kérdésben ismét a rossz lóra tettünk. Legalábbis Kizman doktor azt állítja, hogy a gyerek álkapcsának fejlődése szempontjából a lapos (?) cumi jobb, mint a kerek (?) ujjnak a szopogatása...

Szolgálati közlemény: A férjem már leszúrt...

Szerencsére, hogy csak képletesen, hogy milyen régen nem frissítettem a honlapot. Azt hiszem kezdődnek az évvégi értekezletek, túl sokat unatkozhat. Vagy az új internetes telefonját akarja csak használni...

Csütörtökön délután jött a rossz hír és egész hétvégén nagyon kellett izgulnom valakiért (in the foxhole there is no atheist elvet figyelembe véve még imádkoztam is!), ez viszont akadályozott az írásban, de úgy tűnik, hogy ennek az alagútnak is lesz vége! Gyereken kívül senkit sem fogok itt kibeszélni, ezért csak annyit, hogy kicsi és valószínű jóindulatú! Kicipelem a követ a kertbe!

Holnap akartam néhány dologról beszámolni, de áramszünet lesz. És holnapután is. De igyekezni fogok!

Puszi!

Érzem, hogy valamit elrontottam, csak nem tudom, hogy mit...

Bakka egy szál petrezselymet tart a kezében.

Bakka: Mamika, ez mi? Padlizsán?
Pepe: Nem! Brokkoli!

Kedves ZK!

Akárhogy is számolgatom, két éves lettél. Bár ezt Te tagadod: Ahányszor boldog születésnapot kívántunk neked, annyiszor vágtad rá, hogy NEM. Értjük, még nem születtél meg...

Honnan is indultunk? Innen:

Elmondhatom, hogy azóta igencsak kinyílt a csipád, bár nem is tudom, hogy miért panaszkodom, hiszen már pár órásan sikerült beintened és fityiszt mutattál. Lassan tanulunk, de kezdem megérteni!


A testvéreid az első pillanattól kezdve imádnak:


És ez tart mindmáig:


Általában azt szokták mondani az anyukák, hogy „rohan az idő”, és, hogy „mintha tegnap születtél volna”. Szerencsére ezeket a közhelyeket nem tudom elsütni a Te esetedben, mert annyi csibészség szorult beléd, ami az életünk mindennapjait különösen hosszúvá varázsolják. Ezért köszönet. Azért néhány dolognak örülnék:

1. Nem vitatkoznál álladóan. Lásd be, hogy még beszélni sem tudsz!
2. Ha azt kérjük, gyere ide, akkor nem rohannál el ész nélkül az ellenkező irányba.
3. Nem csapnád rám az ajtót, ha valami nem tetszik neked. Lásd be, hogy még csak két éves vagy. Ezt a viselkedést tartsd meg inkább kamaszkorodra!
4. Ennél valamit. Rendben van, hogy megiszol 4 deci mézes tejet naponta, de a szilárd táplálék is hasznos lehetne szervezetednek.
5. Szilárd táplálékról jut eszembe: csokoládé. Nem élhetsz tejen és csokin, mert skorbutot fogsz kapni. Ha azt mondom nincs csoki, hiába csapkodod a jégszekrényajtaját. (Lásd 3. pont.)
6. Jó lenne, ha csak naponta egyszer, lehetőleg fürdés előtt, vennéd rá a testvéreidet, hogy vetkőzetek anyaszült meztelenre. Mint tudod az öltözködés nem egyszerű veled. Elég lenne, ha csak naponta egyszer kellene a tortúrán átesnünk.
7. Ha valami nem tetszik, és ezért belénk harapsz, nem fogja az ügyedet segíteni.
8. Mivel nem tudsz még beszélni (lásd 1. pont), annak is örülnénk, ha nem ragaszkodnál hozzá, hogy naponta három négy emberrel beszélj telefonon. Egyrészt sok pénzbe kerül, másrészt ideje, hogy elhiggyed nekem, hogy a bólogatásodat nem látják a vonal másik végén.
9. Végre lásd be, hogy nem használhatod még az Internet-et. Akárhány részre szeded a gépemet, a válaszom, akkor is NEM.

Összefoglalva mondanivalómat, azt hiszem azt akartam mondani, hogy bármit is teszel imádunk.

Az első pillanattól kezdve!!!

PS: De ha nem viselkedsz rendesen, nem lesz este torta!