Pepe: Láttuk a Csúnya lány egy olyan izé változatát.
Én: Mi az, hogy izé?
Pepe: Hát hogy gázos.
Bakka: Volt benne csókolózás?
Pepe: Nem, annál is rosszabb!
Bakka: Volt benne szex?
2010. március 8., hétfő
2010. március 6., szombat
Mi van ZK fejében?
Ma reggel Pepét elküldtem a kisboltba, mert nem volt itthon vaj. A fiam nagy örömmel teljesítette a feladatot, bár egy kicsit megsértődött, hogy a lányoktól nem vehetett fel rendelést. Ennek ellenére, nemcsak a vaj jött haza, hanem egy zacskó negrocukorka is. ZK lelkesen szopogatta a cukorkát, amikor Papika visszaért a garázsbiciklizésből, és boldogan jelentette, hogy Pepe hozott neki… na mit?... hát … milánói makarónit…
???
???
2010. március 5., péntek
Bourdieu és az iskolaszociológia
Most, hogy egész héten iskolai problémákon rágódtam, úgy érzem sikerült megfogalmaznom a legfontosabb problémámat az iskolával kapcsolatban. Illetve a fiammal kapcsolatban.
Nincs most kedvem utánanézni a pontos elméletnek, így csak a halvány emlékeimre támaszkodom (Vali majd kijavít legfeljebb), amikor azt írom, hogy Bourdieu, híres francia szociológus, elmélete volt az, hogy az iskolarendszer egyik (legfontosabb) funkciója, hogy a társadalmi egyenlőtlenségeket újratermelje. Azaz, nagyon leegyszerűsítve, aki fent van, annak a gyerekét segíteni fogja az iskola, hogy fel(jebb) kerüljön, aki meg lent van, annak a gyerekeit az iskolai rendszer NEM fogja segíteni, hogy egyre feljebb kerüljön.
Nyilvánvaló (bár fogalmam sincs miért, de azért itt hagyom a szófordulatot) Bourdieu ezt baloldali kritikaként fogalmazta meg. Az én interpretációm azonban ezzel az elmélettel kapcsolatban meglehetősen elitista. Tudom, tudom. Szánom bánom bűneimet.
Megmagyarázom. Magamat és a férjemet is az értelmiségi-középosztályba sorolom. Jó lehet, hogy pont ilyen kategória nincs manapság, de én akkor is oda sorolom magunkat. És őszintén szólva, úgy gondoltam, hogy nekem nem kell majd iskolai dolgokkal foglalkoznom, elég lesz, ha a családi nevelést biztosítom a gyerekeknek, mert a bourdieu-i elmélet szerint a gyerek majd az iskolarendszer segítségével újratermeli az én társadalmi helyzetemet.
ÉS ISMÉTLEM: Nekem nem kell semmi mást csinálnom, csak hátradőlnöm és élvezni, ahogy a fiam újratermel.
Mert akárhogy is erőltetem az agyamat, arra nem emlékszem, hogy Bourdieu valahol azt írta volna, hogy az iskolarendszer azért termeli újra a társadalmi rétegeket, mert bizonyos társadalmi rétegbe tartozó szülők minden este lefekvés előtt átveszik az aznapi tananyagot a gyerekkel. És gyakorolnak. És kikérdezik a gyereket. És ha a gyerek nem emlékszik, mi volt a lecke, akkor felhívják az osztálytárs szüleit és megkérdezik. És ha az iskolában csúnyán írta meg a leckét a gyerek, akkor kiradírozzák és újraíratják a szülők.
MERT ERRŐL NEM VOLT SZÓ!
De azt hiszem, itt az ideje, hogy szembenézzek a tényekkel. Amik mint tudjuk, makacs dolgok…
Nincs most kedvem utánanézni a pontos elméletnek, így csak a halvány emlékeimre támaszkodom (Vali majd kijavít legfeljebb), amikor azt írom, hogy Bourdieu, híres francia szociológus, elmélete volt az, hogy az iskolarendszer egyik (legfontosabb) funkciója, hogy a társadalmi egyenlőtlenségeket újratermelje. Azaz, nagyon leegyszerűsítve, aki fent van, annak a gyerekét segíteni fogja az iskola, hogy fel(jebb) kerüljön, aki meg lent van, annak a gyerekeit az iskolai rendszer NEM fogja segíteni, hogy egyre feljebb kerüljön.
Nyilvánvaló (bár fogalmam sincs miért, de azért itt hagyom a szófordulatot) Bourdieu ezt baloldali kritikaként fogalmazta meg. Az én interpretációm azonban ezzel az elmélettel kapcsolatban meglehetősen elitista. Tudom, tudom. Szánom bánom bűneimet.
Megmagyarázom. Magamat és a férjemet is az értelmiségi-középosztályba sorolom. Jó lehet, hogy pont ilyen kategória nincs manapság, de én akkor is oda sorolom magunkat. És őszintén szólva, úgy gondoltam, hogy nekem nem kell majd iskolai dolgokkal foglalkoznom, elég lesz, ha a családi nevelést biztosítom a gyerekeknek, mert a bourdieu-i elmélet szerint a gyerek majd az iskolarendszer segítségével újratermeli az én társadalmi helyzetemet.
ÉS ISMÉTLEM: Nekem nem kell semmi mást csinálnom, csak hátradőlnöm és élvezni, ahogy a fiam újratermel.
Mert akárhogy is erőltetem az agyamat, arra nem emlékszem, hogy Bourdieu valahol azt írta volna, hogy az iskolarendszer azért termeli újra a társadalmi rétegeket, mert bizonyos társadalmi rétegbe tartozó szülők minden este lefekvés előtt átveszik az aznapi tananyagot a gyerekkel. És gyakorolnak. És kikérdezik a gyereket. És ha a gyerek nem emlékszik, mi volt a lecke, akkor felhívják az osztálytárs szüleit és megkérdezik. És ha az iskolában csúnyán írta meg a leckét a gyerek, akkor kiradírozzák és újraíratják a szülők.
MERT ERRŐL NEM VOLT SZÓ!
De azt hiszem, itt az ideje, hogy szembenézzek a tényekkel. Amik mint tudjuk, makacs dolgok…
2010. március 4., csütörtök
Akkor most ezen törjük a fejünket...
Bakka már régen elhatározta, milyen neveket ad majd a gyerekeinek. A lányát Pillangónak fogják hívni. A fiát Bátornak.
Nekem tökéletesen megfelelnek unoka-neveknek.
Tegnap aztán meggondolta magát.
Bakka: A lányomat mégsem Pillangónak fogom hívni.
Én: Hanem?
Bakka: Klódörnek.
Én: Tessék?
Bakka: Klódörnek.
Én: És ez mi?
Bakka: HÁT EGY LÁNYNÉV, MAMIKA.
Nekem tökéletesen megfelelnek unoka-neveknek.
Tegnap aztán meggondolta magát.
Bakka: A lányomat mégsem Pillangónak fogom hívni.
Én: Hanem?
Bakka: Klódörnek.
Én: Tessék?
Bakka: Klódörnek.
Én: És ez mi?
Bakka: HÁT EGY LÁNYNÉV, MAMIKA.
2010. március 3., szerda
Mielőtt rátérnék a nyelvtan kettesre, beszéljük meg a sárga ceruzák problémáját
Nem tudok a ceruzaproblémám túllépni.
Egyrészt Pepe ceruzafogyasztása ipari méreteket ölt. Ezt tudjuk.
Másrészt, azt is tudjuk, hogy szeretem a dolgokat a könnyebbik végén megfogni. És a ceruzavásárlás problémájával nem sokat foglalkozni: Veszek ceruzát a gyerekeknek, CSAK NE KELLJEN SOKAT GONDOLKOZNI RAJTA.
Ennek megfelelően a tavalyi év azzal telt, hogy egy csomó ceruzamárkát leteszteltünk, használhatóság, hegyezhetőség és ár szempontjából. Meg is találtuk a számunkra ideális megoldást.
Hogy megelőzzem a beírásátokat, hogy az egész elővezetendő probléma mondvacsinált, mert a megoldás az lenne, hogy DARABONKÉNT veszem a színes ceruzát a gyerekeknek, ki kell jelentenem, hogy alkalmatlan vagyok fejben tartani, hogy melyik gyereknek milyen színű ceruzára van szüksége. Sőt továbbmegyek, ha alkalmas lennék, akkor sem akarnék ennyit foglalkozni a színes ceruzákkal. Sőt még továbbmegyek, k. drága a darabonkénti ceruza. (Kb. három árából megvan egy 10-es csomag, ugyanabból a márkából.) Szóval inkább vállalom a problémát: Veszem csomagban a ceruzát. (Sőt nemcsak én veszem, az apukám nagytételben szállítja a ceruzákat Kínából a gyerekeknek… De ezeknek SEMMI SEM ELÉG!) Töltöm fel a tolltartót. Ahogy fogynak a ceruzák, úgy veszem az új csomagot. Töltöm fel a tolltartót. Maradék ceruzákat rakom be a vájdlingba. A gyerekek itthon használják.
Egyetlen apró hibája van a rendszernek: A ceruzacsomagok ugyanannyit ceruzát (egyet) tartalmaznak minden színből, szépen színenként rendezve: sárgától feketéig, Pepe viszont a másfél év iskola alatt egyetlen vonalat nem húzott sárga ceruzával. És itthon a lányok sem.
Mert hiába napocska ZK jele, ezek a gyerekek egyetlen napot sem rajzoltak még életükben. És a királylányok szőke hajat az aranyszínű signoval csinálják.
Így percileg több (és most a több nem kettőt jelent, hanem többet...) tucat sárga ceruzánk van. És ha így haladunk, mire kijárják az iskolát a gyerekek, több száz sárga ceruzánk lesz.
MIT FOGUNK ENNYI SÁRGA CERUZÁVAL CSINÁLNI???
MI LEGYEN A SÁRGA CERUZA PROJEKT???
Egyrészt Pepe ceruzafogyasztása ipari méreteket ölt. Ezt tudjuk.
Másrészt, azt is tudjuk, hogy szeretem a dolgokat a könnyebbik végén megfogni. És a ceruzavásárlás problémájával nem sokat foglalkozni: Veszek ceruzát a gyerekeknek, CSAK NE KELLJEN SOKAT GONDOLKOZNI RAJTA.
Ennek megfelelően a tavalyi év azzal telt, hogy egy csomó ceruzamárkát leteszteltünk, használhatóság, hegyezhetőség és ár szempontjából. Meg is találtuk a számunkra ideális megoldást.
Hogy megelőzzem a beírásátokat, hogy az egész elővezetendő probléma mondvacsinált, mert a megoldás az lenne, hogy DARABONKÉNT veszem a színes ceruzát a gyerekeknek, ki kell jelentenem, hogy alkalmatlan vagyok fejben tartani, hogy melyik gyereknek milyen színű ceruzára van szüksége. Sőt továbbmegyek, ha alkalmas lennék, akkor sem akarnék ennyit foglalkozni a színes ceruzákkal. Sőt még továbbmegyek, k. drága a darabonkénti ceruza. (Kb. három árából megvan egy 10-es csomag, ugyanabból a márkából.) Szóval inkább vállalom a problémát: Veszem csomagban a ceruzát. (Sőt nemcsak én veszem, az apukám nagytételben szállítja a ceruzákat Kínából a gyerekeknek… De ezeknek SEMMI SEM ELÉG!) Töltöm fel a tolltartót. Ahogy fogynak a ceruzák, úgy veszem az új csomagot. Töltöm fel a tolltartót. Maradék ceruzákat rakom be a vájdlingba. A gyerekek itthon használják.
Egyetlen apró hibája van a rendszernek: A ceruzacsomagok ugyanannyit ceruzát (egyet) tartalmaznak minden színből, szépen színenként rendezve: sárgától feketéig, Pepe viszont a másfél év iskola alatt egyetlen vonalat nem húzott sárga ceruzával. És itthon a lányok sem.
Mert hiába napocska ZK jele, ezek a gyerekek egyetlen napot sem rajzoltak még életükben. És a királylányok szőke hajat az aranyszínű signoval csinálják.
Így percileg több (és most a több nem kettőt jelent, hanem többet...) tucat sárga ceruzánk van. És ha így haladunk, mire kijárják az iskolát a gyerekek, több száz sárga ceruzánk lesz.
MIT FOGUNK ENNYI SÁRGA CERUZÁVAL CSINÁLNI???
MI LEGYEN A SÁRGA CERUZA PROJEKT???
2010. március 2., kedd
Környezetismeret
Nem akarok a tárgyra panaszkodni, nekem dögunalomnak tűnik a könyv alapján. Nyilván a tanár sokat tehet hozzá. És úgy vélem, hogy sok gyerek már túllépett azokon a dolgokon, amit környezetismeret tárgyból tanulnak. De tök mindegy, mert Pepének torna-matek-környezet a szentháromsága. Ha szereti, én nem veszem el a kedvét…
Most csak a környezet házi feladatról lesz szó.
Az elején még nem fogtam gyanút. Pepe kért segítsek neki város-falu-tanya képeket keresni. Füzetbe való ragasztás céljából. Egy újságból közösen vágtuk ki a képeket.
Nyilván nagyon jól sikerülhetett a házi, mert ettől kezdve a fiam nekem delegálta a környezet házi feladatok elvégzését.
Csak lassan esett ez le nekem. De most már biztos, hogy így van.
Elsőként fényképet kellett a háziállatunkról beragasztani a füzetet. Először is azon gondolkodtam el, hogy milyen furcsa, mert nem kaptam meg azt az emlékeztetőt, hogy minden gyereknek kell háziállat. Aztán hálát adtam a madarakért. Aztán kiderült, hogy nincs róluk fénykép. Aztán kiderült, hogy nincs színes festékpatron a nyomtatómban. Aztán kiderült, hogy az apósomnak nem jó a nyomtatója. Aztán kiderült, hogy a férjem nem tud nyomtatót installálni. És amikor minden sínen volt és a kép is kész volt, kiderült, hogy a madarak mégsem jó kép. Inkább macskás képet szeretne a fiam. DE EZT IS ELINTÉZTEM!
Valószínű ezen a ponton bíztam el magamat, mert múlt héten kaptam egy kisegyest környezetből. MERT ELFELEJTETTEM HÁZIÁLLAT KÉPET RAGASZTANI A FIAM FÜZETÉBE. Aztán kiderült, hogy nem olyan háziállat kell, hanem baromfiudvarban élő háziállat. És akkor találtam egy kecskés képet. De az nem volt jó, mert olyan baromfiudvarban élő állat kellett, ami baromfi. Újság nem volt. Nyomtatóban még mindig nincs színes patron. Vasárnap este 8 óra volt. Szerencsére aztán találtunk egy elfekvő Húsvéti képeslapot LÚDAKKAL. Aztán kiderült, hogy ez jó. De a kisegyes nem kerül megsemmisítésre az utólagosan benyújtott házi feladat örömére.
És most már résen vagyok. És kérdezgetem a fiamat, hogy mi is a házi feladat. Mert három kisegyes egy nagyegyes. Persze az utolsó pillanatig nem szól soha semmit. Megint vasárnap este közölte a feladatot. Viszont kivételesen könnyen megúsztam: A légy haszna volt a kérdés. Ripsz-ropsz letöltöttem az internet-ről a megoldást. És felolvastam a fiamnak. És elmagyaráztam. És beragasztottam. Remélem fogok mosolygós fejet kapni!
Most csak a környezet házi feladatról lesz szó.
Az elején még nem fogtam gyanút. Pepe kért segítsek neki város-falu-tanya képeket keresni. Füzetbe való ragasztás céljából. Egy újságból közösen vágtuk ki a képeket.
Nyilván nagyon jól sikerülhetett a házi, mert ettől kezdve a fiam nekem delegálta a környezet házi feladatok elvégzését.
Csak lassan esett ez le nekem. De most már biztos, hogy így van.
Elsőként fényképet kellett a háziállatunkról beragasztani a füzetet. Először is azon gondolkodtam el, hogy milyen furcsa, mert nem kaptam meg azt az emlékeztetőt, hogy minden gyereknek kell háziállat. Aztán hálát adtam a madarakért. Aztán kiderült, hogy nincs róluk fénykép. Aztán kiderült, hogy nincs színes festékpatron a nyomtatómban. Aztán kiderült, hogy az apósomnak nem jó a nyomtatója. Aztán kiderült, hogy a férjem nem tud nyomtatót installálni. És amikor minden sínen volt és a kép is kész volt, kiderült, hogy a madarak mégsem jó kép. Inkább macskás képet szeretne a fiam. DE EZT IS ELINTÉZTEM!
Valószínű ezen a ponton bíztam el magamat, mert múlt héten kaptam egy kisegyest környezetből. MERT ELFELEJTETTEM HÁZIÁLLAT KÉPET RAGASZTANI A FIAM FÜZETÉBE. Aztán kiderült, hogy nem olyan háziállat kell, hanem baromfiudvarban élő háziállat. És akkor találtam egy kecskés képet. De az nem volt jó, mert olyan baromfiudvarban élő állat kellett, ami baromfi. Újság nem volt. Nyomtatóban még mindig nincs színes patron. Vasárnap este 8 óra volt. Szerencsére aztán találtunk egy elfekvő Húsvéti képeslapot LÚDAKKAL. Aztán kiderült, hogy ez jó. De a kisegyes nem kerül megsemmisítésre az utólagosan benyújtott házi feladat örömére.
És most már résen vagyok. És kérdezgetem a fiamat, hogy mi is a házi feladat. Mert három kisegyes egy nagyegyes. Persze az utolsó pillanatig nem szól soha semmit. Megint vasárnap este közölte a feladatot. Viszont kivételesen könnyen megúsztam: A légy haszna volt a kérdés. Ripsz-ropsz letöltöttem az internet-ről a megoldást. És felolvastam a fiamnak. És elmagyaráztam. És beragasztottam. Remélem fogok mosolygós fejet kapni!
2010. március 1., hétfő
Ceruzák
Elég gyorsan feladtam, hogy rendezett állapotú legyen a fiam tolltartója, de azért vasárnap este meg szoktam nézni hány darab ceruza maradt a hétről. CSAK HOGY JÓ LEGYEN A HANGULAT.
Szerencsére a fiam is alább adta az igényeit ceruzák terén, és már nem ragaszkodik ahhoz, hogy a 10-15 ceruza a tolltartójában ugyanaz a márka ugyanaz a típusa legyen.
Így vasárnap estére csak a hegyezés marad, és az, hogy az itthoni ceruzakészletből feltöltsem a tolltartót.
Pepe közben leckét ír. Mert általában vasárnap este mindig bevillan, hogy valamit elfelejtett. Csak mert a péntek délután engem és az apját is biztosította, hogy semmi lecke nincs a hétvégére.
Itthon egy nagy vájdlingban tartjuk a ceruzákat. Ezeket használják a lányok rajzoláshoz is itthon.
És teszem a dolgom. Hegyezek. Pakolok.
Pepe: Mamika, azt a Hello Kitty-s ceruzát inkább ne tedd be.
Én: Ja, bocs, nem vettem észre.
Pepe: És a grafitból inkább az enyémből tegyél be.
Én: Jó rendben. [Hozom a lányok elől eldugott ceruzákat.] De nézd, Pepe, ezen a grafiton is rózsaszín minta van.
Pepe: Igen, tudom. Nem baj. Már vittem olyat suliba.
Én: És nem volt gond?
Pepe: Hát mondjuk elég meleg volt a helyzet miatta. De aztán becsuktam a fülemet és átvészeltem valahogy.
Ne izguljatok, megkönyörültem a gyereken, és adtam az én nem rózsaszín ceruzáimból neki. Mert igen, nekem is van ceruzából dugikészletem…
Szerencsére a fiam is alább adta az igényeit ceruzák terén, és már nem ragaszkodik ahhoz, hogy a 10-15 ceruza a tolltartójában ugyanaz a márka ugyanaz a típusa legyen.
Így vasárnap estére csak a hegyezés marad, és az, hogy az itthoni ceruzakészletből feltöltsem a tolltartót.
Pepe közben leckét ír. Mert általában vasárnap este mindig bevillan, hogy valamit elfelejtett. Csak mert a péntek délután engem és az apját is biztosította, hogy semmi lecke nincs a hétvégére.
Itthon egy nagy vájdlingban tartjuk a ceruzákat. Ezeket használják a lányok rajzoláshoz is itthon.
És teszem a dolgom. Hegyezek. Pakolok.
Pepe: Mamika, azt a Hello Kitty-s ceruzát inkább ne tedd be.
Én: Ja, bocs, nem vettem észre.
Pepe: És a grafitból inkább az enyémből tegyél be.
Én: Jó rendben. [Hozom a lányok elől eldugott ceruzákat.] De nézd, Pepe, ezen a grafiton is rózsaszín minta van.
Pepe: Igen, tudom. Nem baj. Már vittem olyat suliba.
Én: És nem volt gond?
Pepe: Hát mondjuk elég meleg volt a helyzet miatta. De aztán becsuktam a fülemet és átvészeltem valahogy.
Ne izguljatok, megkönyörültem a gyereken, és adtam az én nem rózsaszín ceruzáimból neki. Mert igen, nekem is van ceruzából dugikészletem…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
