2007. szeptember 14., péntek

WASABI, három menetben

A. és én nagyon szeretjük a japán konyhát. Régebben a Zsigmond téri, illetve, amikor sok pénzünk volt a Csatárka utcában lévő étterembe mentünk. Az utóbbi két hétben azonban a Wasabihoz volt szerencsénk többször is.

1. menet

Ha A. nem túl fáradtan jön haza a munkából, akkor pár tányérnyi maki/sushi elkészítése nem jelent problémát neki. (Igen, ezért IS szeretem!) Egyik este nem volt kedve a tekergetéshez, és így házhozszállítást kértünk a Wasabiból. Mivel nem Budapesten lakunk a házhozszállítás mindig kockázatos, mert sokáig vacakolnak vele, és az étel kihűl. A helyzetet bonyolítja, hogy Internet-en kell leadni a rendelést, majd telefonon egyezkedni velük a részletekről. Telefonon 1 órát ígértek míg a dobozkák megérkeznek, persze 2 lett belőle. Szeretnék olyan országban élni, ahol ezt a vendéglő nem hagyja szó nélkül, és mondjuk bocsánatot kérnek a kellemetlenségért vagy ajándék italt adnak, esetlege a szállításért nem számolnak fel semmit. Magyarország persze nem ilyen hely. 6500 Ft fizettünk, és ebben már a szállítás is benne volt (1500 Ft), 2 miso levesért, három válogatás sushi tálért (maki, nigiri és vegetáriánus) és az extra gyömbérért, ami nélkül A. nem tud élni. Talán szomorú, de őszintén meglepődtünk, mert minden nagyon friss volt. Jóllaktunk mielőtt elfogyott volna.

2. menet

Szerda este mentünk a Podmaniczky utcában lévő Wasabiba. Kb. este 8-ra értünk oda és nem volt hely. Nekünk meg nem volt foglalásunk. Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy hazaviszünk két levest és egy nagy vegyes tálat. 8000 Ft. Nem jártunk már olyan jól, mint a házhozszállításkor, mert a rántott árú nem volt igazán friss. És persze vagy két órát ültünk a kocsiban, hiába.

3. menet

Szombat este a Szépvölgyi úti Wasabiban. Tanultunk a hibánkból és foglaltunk helyet. A telefonban kérdezték, hogy a futószalag mellé? Igen-t mondtunk, de már éreztem, hogy baj lesz. Egyrészt utálom az „all-you-can-eat” rendszereket, mert ilyenkor ahelyett, hogy az étellel foglalkoznék, csak az jár az eszembe, hogy amit ettem annak az ára van-e már 4800 Ft. Mikor már tele voltam, kérdeztem A.-t mennyinél tarthatok. 3000 Ft-nél. Még ettem és ettem és ettem. Másrészt ez az egész futószalag dolog nekem nem jön be: úgy éreztem magam, mint egy disznó a vájúnál vályúnál, pláne, hogy versenyt ettem a pénztárcánkkal. Továbbá egyáltalán nem néztek ki jól az órák óta a neonfény alatt keringő falatkák. Ha a konyhából érkezik az étel, legalább az illúzióm megvan, hogy frisset eszem. Levessel és itallal együtt 13000 Ft-t fizettünk.

Hogy lesz-e negyedik kör? Talán igen, de nem ülünk autóba, inkább várunk pár órát…

2 megjegyzés:

Sha írta...

sztem nagyon jó a futószalagos megoldás.

Sha írta...

+nyami keleti kajcsi^^