2009. május 29., péntek

A kérdés

A kérdés, amiről azt remélte a férjem, hogy sohasem kell feltennie:

ÉS MIÉRT ZÖLD A PUNCID???

PS: Szerencsénkre, nem tőlem kellett kérdeznie, hanem az ötéves lányomtól…

PPS: Filctolltól…

2009. május 28., csütörtök

Hogy van ZK?

Köszönjük jól!

A felsőlégúti-hurut, vagy mi, és hogy kell írni?, meggyógyult a tegnapi kontroll szerint.

Két napja kapja a gyógyszert a sántítás miatt, én úgy látom, hogy már jobban jár. A. is úgy látja, sőt az egyik nagymama is. Bár még nem merjük elhinni, hogy ennyire egyszerű lett volna az egész.

Az ujja viszont kész horror. Valószínű, hogy le fog esni a körme. Legalább is erre gondolok, mert a köröm végig van törve a körömágy mentén. Nagyon csúnyán néz ki még mindig, bár szebb, mint pár napja volt. Sőt, hogy fokozzuk az élvezeteket, amikor Bakka ujját alaposabban megvizsgáltam, akkor kiderült, hogy azon is el van törve a köröm rögtön a tőben.

Viszont az egyszerűség kedvéért undorodom a leesett körömtől.

Oh, micsoda horror!!!

2009. május 27., szerda

ZK, az állatorvosi ló

Múlt év vége felé észrevettük, hogy egy szemölcs, vagy mi, nőtt ZK kislábujjára.

OK. Rendben. Tudom, hogy senkit sem érdekel, de ez az én blog-om, arról írok, amiről kedvem van.

Köszönöm.

Felhívtunk egy bőrgyógyászt, aki ajánlott egy krémet fent említett szemölcsre. És kaptunk egy vizsgálati időpontot is. Múlt hétre.

A krémet sajnos sehol sem lehetett kapni a városban, így nem kezeltük a szemölcsöt.

Aztán elvittük a bőrgyógyászhoz.

Nem, ő nem fogja kivágni egy ilyen kicsi gyerek szemölcsét. Inkább ad egy krémet, amit lehet kapni, kezeljük azzal.

Igaz, hogy, ahhoz előbb ki kell vágni a szemölcsöt, de mindegy. A férjem, mérnökként, képes ilyen kisebb házi-műtétek elvégzésére.

Így kezeljük a szemölcsöt. Kb. 6 hét, míg elmúlik.

Rendben.

Múlt héten ZK erősen köhögni kezdett. Felsőlégúti-megbetegedés. Cseppek és folyadék és gyógyszer. Kúráljuk.

Rendben.

Pár hete észrevettük, hogy ZK sántít. Úgy igazán. Hátulról a pipaszár lábaival úgy néz ki, mint valami szerencsétlen alultáplált árva gyerek.

Semmi gond. Visszük az ortopédushoz. Aki végigcsinálta már velem Bakka csámpázását, amikor is újra-újra biztosított arról, hogy a gyerekem ki fogja nőni a csámpát. Ki is nőtte. Amikor ZK-t meglátta, újra csámpázás jutott eszébe. Amit, tudom, tudom, ki fog nőni. Aztán megvizsgálta ZK-t, és már nem tornáról és kinövésről beszélt, hanem ultrahangról és röntgenről, mert a gyerek jobb térde-csipője alig mozog a balhoz képest.

Ultrahang-röntgen nem mutat semmi szörnyűséget. Várjunk pár hetet, hátha történik valami a gyulladáscsökkentő gyógyszer hatására.

Rendben.

Pár hete elkezdett a lányok kezén egy-egy ujj rohadni begyulladni. Elvittük orvoshoz őket, kaptak egy krémet a sebre. Bakka ujja meggyógyult, ZK ujja egyre rosszabb lett. Amikor már a körme is felpuhult és elkezdett leválni a vörösre dagad ujjról, újra elvittem orvoshoz. Kaptunk egy másik krémet. Kenegessük naponta háromszor. És készítsünk dunsztkötést neki.

Rendben.

És mindeközben ZK?

Én, és az orvosok hada: ZK, hogy vagy?
ZK: Jól.
Én, és az orvosok hada: ZK, fáj valamid?
ZK: Nem.
Én, és az orvosok hada: Öööö…
ZK: Most már mehetek játszani?

2009. május 26., kedd

Pepe öltözködik

Tegnap várom Pepét az iskola előtt. És jön a gyerekem. És nem hiszek a szememnek.

Én: Reggel nem ez volt rajtad!
Pepe: Igen, tudom.
Én: Hol van a rendes ruhád?
Pepe: Ne izgulj, Mamika, mindent hazahoztam.
Közelben álló anyuka: Még jó, hogy pont jó rá!
Én: Egész nap ez volt rajtad?
Pepe: Igen, ahogy beértem átöltöztem.
Én: Ezt nem hiszem el!
Pepe: Szerencsére csak egy gyerek csúfolt. Azt mondta, hogy mi ez valami japán mez?!

Pedig nem japán mezben töltötte a gyerek a napját az iskolában, hanem az apja kosárlabdamezében.

És valóban pont jó volt rá. Legalább is amennyire egy 120 centis gyerekre jó lehet a 185 centis apja XXXL-s pólója…

2009. május 25., hétfő

A mese és az ő tanulsága

Pepe csak nagy nehézségek árán tanult meg olvasni.

Ezen a ponton, akár örülhetnénk is, ha nem kellene még azon dolgoznunk, hogy a folyamat automatizálódjon. Ezért igyekszem a héten legalább 3-4-szer leülni vele egy negyed órára, hogy együtt olvassunk.

Persze utálja. Persze erőltetem. Illetve zsarolom. Azzal, hogy olvasok én neki, ha előbb olvas ő nekem. Mióta Kiddy javaslatára olvassuk a Fecskék és fruskák c. könyvet meglehetősen egyszerű a helyzet. Pepe annyira beleszeretett a regénybe, hogy este hozza a könyvet olvasásra egy MÁSIKKAL együtt, amit hajlandó felolvasni nekem.

Pepének, többek között, azért is volt nagyon nehéz megtanulnia olvasni, mert az érdeklődési köre, vagyis amit szívesen olvasna akár magának is, illetve az, amit fizikailag el is tud olvasni fényévekre van egymástól.

Szóval a múlt héten én olvastam neki a Fecskék és fruskákat. Ő pedig állatos népmeséket olvasott nekem.

MERT MINDKETTEN IMÁDJUK AZ ÁLLATOS TÖRTÉNETEKET!

És itt el is érkeztünk a mai bejegyzésem témájához.

Íme a mese, amiről szó lesz:

A kóró és a kismadár.

Hogy ne csak mi szenvedjünk, hanem ti is, kedves olvasóim, íme a mese teljes terjedelmében:

Egyszer egy kis madár nagyon unta magát, és rászállt a kóróra.
-Te kóró, ringass engem!- mondta neki.
-Nem ringatom biz én senki kis madarát!- felelte a kóró.
A kis madár megharagudott, és elrepült onnan. Találkozott a kecskével.
-Kecske, rágd el a kórót!
De kecske nem ment kórót rágni, s a kóró nem ringatta a kis madarat. Ekkor a kis madár találkozott a farkassal.
-Farkas, edd meg a kecskét!
De farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kórót rágni, s a kóró nem ringatta a kis madarat.
Ment tovább a kis madár, találkozott a bikával.
-Bika, kergesd meg a farkast!
De bika nem ment farkast kergetni, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kórót rágni, s a kóró nem ringatta a kis madarat.
Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy furkós botot.
-Furkós bot, verd meg a bikát!
De furkós bot nem ment bikát verni, bika nem ment farkast kergetni, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kórót rágni, s a kóró nem ringatta a kis madarat.
Ekkor a kis madár talált egy férget.
-Féreg, fúrd ki a furkós botot!
De féreg nem ment furkós botot fúrni, furkós bot nem ment bikát verni, bika nem ment farkast kergetni, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kórót rágni, s a kóró nem ringatta a kis madarat.
Ment tovább a kis madár, találkozott egy kakassal.
-Kakas, kapd fel a férget.
Szalad a kakas, hogy felkapja a férget. Szalad a féreg, hogy kifúrja a furkós botot. Szalad a furkós bot, hogy megverje a bikát. Szalad a bika, hogy megkergesse a farkast. Szalad a farkad, hogy megegye a kecskét. Szalad a kecske, hogy elrágja a kórót. A kóró bezzeg ringatta most már a kis madarat!
Ha még akkor se ringatta volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Eddig a mese.

És most jön a kérdésem: Hogy akkor mi is a mese tanulsága?


1. Ha unatkozunk, próbáljunk másokat heccelni és kínozni. HOGY GYORSABBAN TELJEN AZ IDŐ (vö.: „kis madár nagyon unta magát”).
2. Ha akarunk valakitől valamit, csak ripakodjunk rá! Semmiképpen se használjunk olyan szavakat, hogy „kérem szépen” vagy „legyél szíves”. MERT NEM TUDOM ELÉGSZER HANGSÚLYOZNI: AZ UDVARIASSÁG A GYENGESÉG JELE.
3. Sose felejtsük el, hogy a) mindenki zsarolható valamivel, és ehhez kapcsolódóan b) mindenki fél valakitől.
4. Sose legyünk lusták ahhoz, hogy megtaláljuk mások gyenge pontját. Ami segítségével kihasználhatjuk őket.
5. A gyengébbekkel mindig könnyebb elbánni, mint az erősebbekkel.

Kifelejtettem valamit?

2009. május 21., csütörtök

Férfiak egymás között

A férjem megszállottja az időjárásnak. Rendszeresen meghallgatja az előrejelzést, megnézi a felhőket az internet-en. Majd beszámol róla. Hogy milyen idő lesz holnap, holnapután és az után*. És, hogy melyik a kedvenc időjárás-előrejelző honlapja.

Engem mindez rettentően érdekel. Ha értitek mire célzok.

Mert van cipőm, autóm, esernyőm és tető a fejem felett.

A hétvégét leszámítva, mindegy milyen idő van, a tervet teljesíteni kell.

Ezzel szemben: a férjemnek an cipője, autója, tető a feje felett. Jó esernyője nincs, de azt hiszem, nem ettől függ a dolog… Ja, és a férjem az a családban, aki egyenruhában** jár dolgozni.

Kit érdekel az időjárás?

A fiamat. Mióta az időjárásról tanultak az iskolában.

Minden nap beszámol, hány fokot mért a hőmérőn az iskolában. A napon és az árnyékban. Aztán elvitatkozik az előrejelzésekről a papájával.

Pepe: Papika, holnap 30 fok lesz.
Papika: Nem, Pepe, csak 25.
Pepe: Csökkeni fog a hőmérséklet?
Papika: Igen, pár nap visszaesés lesz, de aztán megint 30 fok felett lesz az idő.

És ez így megy. ÉS KIT ÉRDEKEL AZ IDŐJÁRÁS?

Ez megint valami vadászösztönhöz kapcsolódó dolog? Csak jó időben vadásztak a férfiak? Míg mi nők, gyűjtögettünk, akár esett, akár fújt?

* És én hiába mondom, hogy tanultam az iskolában: az időjárás kaotikus. NEM LEHET ELŐREJELEZNI!
** Ing, nyakkendő, öltöny. MERT EGY GYÁRBAN DOLGOZIK!

2009. május 20., szerda

ZK, a jó

Helyszín: A nappali.

Időpont: Hajnalok hajnala Reggel.

Esemény: Pepe valamiért direkt rálépett a földön fekvő ZK-ra. Homály fedi az ügy hátterét, de A. rögtön intézkedett, mert úgy vélte, hogy ez nem egy olyan dolog, amit büntetés nélkül akar hagyni. Pepe bezárást kapott. A bezárás helyszíne a nappalihoz kényelmes távolságban lévő földszinti WC/mosókonyha volt. Aminek nemcsak ablaka, hanem üveges ajtaja is van*. TEHÁT BORZATÓAN FÉLELMETES HELY.

Következmény: Kitör a vita apja és fia között, és megy a harc, ki az alfa hím a családban**. Mindenesetre a férjem betuszkolja a gyereket a WC-be, aki vigasztalhatatlanul bőg.

ZK mindezt persze végignézte, és csupán 3 másodpercet várt a nagy bejelentéssel: „Papika, én megbocsátok, Pepének!”

Mert ZK jó.

Vagy ő heccelte a bátyját fel, csak azt nem látta senki…

* Mert milyen ajtaja legyen a bejárati (szintén üveges) ajtó melletti WC-nek. Legalább így az utca is követni tudja az eseményeinket…
** Én!

2009. május 19., kedd

Alvás, megint

Elnézést kérek, hogy ennyire leragadtam ennél a problémánál, de megint vissza kell térnem ZK alvási szokásaihoz.

Amikor már azt hittük, hogy rosszabb nem jöhet, mert 1) hónapok óta az ágyunkban alszik; 2) megmondja mikor merre forduljunk; 3) rugdos, ha útban vagyunk; 4) ránk fekszik, ha az esik jól neki; 5) álmában beszél, amitől mindig megijedünk; 6) szőrös morzsiját a számba dugja (annyira fáradt vagyok, hogy már ezen is röhögök); 7) nem tudok este olvasni, mert zavarja a fény; 8) ha átmenekülök az ő ágyába, akkor bőgve keres az éjszaka közepén, AKKOR, AKKOR MÉG JÖHET A MÉG ROSSZABB.

Én: ZK, elaludhatsz az ágyunkban, de csak akkor, ha megenged, hogy miután elaludtál, visszavihet Papika a saját ágyadba.
ZK: Nem.
Én: Akkor nem feküdhetsz be az ágyamba!
ZK: Mikor visz át, Papika?
Én: Miután elaludtál. Észre sem fogod venni. Rendben?
ZK: Igen.
Én: Jó, akkor mehetsz aludni.

Nos, nem sikerült ZK-t átszállítani az ágyába, mert felriad és sírni kezdett.

Éjjel fél 3-kor azonban arra ébredünk, hogy ZK kimászott az ágyunkból, áll a hálószoba közepén, és éppen a nagyhalál-hiszti adja elő. Sírt, ordított, toporzékolt. A. és én is fáradtan riadtunk fel, először azt sem értjük, hol vagyunk (lásd fent), egyikünkön sincs szemüveg, így a kép sem igazán tiszta.

Inkább utóbb, mint előbb jövünk rá: hiszen ZK hisztizik!

Hogy miért?

Mert megígértük, hogy ha elalszik, akkor átvisszük az ágyába.

DE NEM VITTETEK ÁT, MAMIKA. NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM.

Ha nosztalgiáznék, hogy gyorsan nőnek a gyerekek, akkor figyelmeztessetek!

2009. május 18., hétfő

Mi történt ma az iskolában?

Pepe: Képzeld, Mamika, mi történt ma!

És én már nem akarok semmit sem képzelni, mert már az órákat számolom a nyári szünetig. Vagy legalább is a tanulás végéig. (Ami még két hétig tart, mert az utolsó két héten már deklaráltan nem tanulnak…) Mert már elegem volt a sok történetből. Hogy kitől mikor milyen játékot vett el a tanító néni. Hogy kinek ki a barátja. Hogy ki kire mit mondott, és az, mit is jelent…

Én: Mi történt, Pepe?
Pepe: Ma találkoztam egy szellemmel.

HÁT ERRŐL BESZÉLEK. HOGY EBBEN AZ ISKOLÁBAN EGY NAP SEM TELHET EL, ANÉLKÜL, HOGY VALAMI TÖRTÉNJEN!

Én: Na!*
Pepe: Igen, találkoztam egy szellemmel.
Én: És?*
Pepe: Bejött a WC-be, pisilt, majd kiment.
Én: Érdekes, nagyon.*
Pepe: Én annál a porcelán csészécskénél álltam, és hallottam, hogy pisil, de nem láttam se bejönni, se kimenni.
Én: Pepe, piszoárnak hívják.
Pepe: Szerinted tényleg szellem volt?
Én: Szerintem biztos…

* Igen, ennyire fáradt vagyok…

2009. május 15., péntek

Alvótárs

ZK: Én vagyok Mamika alvótársa!
Papika: TÉNYLEG?
ZK: Igen.
Papika: De én is szeretnék néha Mamika mellett aludni.
ZK: Jó. Akkor Mamika alszik középen és én az egyik oldalán, te meg a másikon.

Ki mondja, hogy ZK nem hajlik a kompromisszumra?

2009. május 14., csütörtök

A zenehallgatás örömei

Nem vagyunk az a kifejezetten muzikális család. Bár A. szenvedélyes CD-gyűjtő volt kiskorában, és biztos szívesen kutatna fel újabb és újabb zenéket mostanában is, ha nem lenne minden második mondatom az, hogy „szeretnék egy kis csöndet”.

CSÖNDET! MOST!

Így a zenehallgatás az autóba szorult ki.

A. mindig zenét hallgat.

Ha egyedül vezetek, akkor mindig hallgatom a rádiót. Amiben beszélnek.

Pepe és Bakka szintén hajlandó zenét hallgatni, feltéve, ha 1) van szöveg is; 2) ezt a szöveget értik is.

ZK viszont mindenevő a zene területén. Vele csupán az a probléma, hogy hónapokig képes ugyanazt a számot hallgatni. Tom Waits-et nyúzzuk már jó rég óta.

És már kezdtem kiborulni, hogy MINDIG ugyanazt a számot kell hallgatnom.

Ezért rábeszéltem ZK-t hallgassuk meg az összes számot a CD-n. A lányom nagy nehezen beleegyezett.

Aminek következtében a helyzet kicsit rosszabb lett.

Ugyanis az egyik szám végén a művész köhög néhányat. Ami ZK-t teljesen lenyűgözte. Mert ennél klasszabb dolog nem is történt a zenetörténetben.

Így most már csak a köhögést hajlandó hallgatni.

Ami után Tom Waits orrot is fúj.

Legalább is a lányom szerint.

2009. május 13., szerda

18 éven felülieknek, avagy milyen jó, hogy iskolába jár Pepe!

Pepe: Egy fiú azt mondta, hogy szerelmes vagyok a földbe.
Én: ???
Pepe: Mert így feküdtem a földön a fogócska alatt, mert az volt a ház.
Én [fogalmam sincs, merre is megyünk]: Értem.
Pepe: Illetve nem is azt mondta, hogy szerelmes vagyok, hanem azt, hogy buzi vagyok a földdel. Mit jelent ez?
Én [hóhó, mit is mondjak?]: Szerinted mit jelent?
Pepe: Buzi az, ami a szex.
Én [na még ez hiányzott!]: Ugyanazt?
Pepe: Illetve nem. A szex azt jelenti, hogy szerelmes vagy egy lányba.
Én: És a buzi?
Pepe: Az azt jelenti, hogy szerelmesek vagytok és csókolóztok is. A buzi több, mint a szex.

Talán akkor tisztázzuk. És ezt is

2009. május 12., kedd

Miért vagyok én az év anyukája?!

A 6345. bizonyíték:

A reggeli rohanás alatt Pepe mutatja, hogy tüske ment a lábába.

Pepe: Nagyon fáj, Mamika.
Én: Tüske, de nem néz ki olyan rosszul, mint a lányok ujjai.*
Pepe: Akkor is nagyon fáj.
Én: Tudsz járni?
Pepe: Igen.
Én: Akkor az iskolába menj be az orvosi szobába és kérd meg, hogy szedjék ki belőle.

***

Este, amikor már teljesen elfelejtkeztem az egészről.

Pepe: Nagyon fáj a lábam.
Én: Mutasd!
Pepe: Kiszedték a tüskét.
Én: Tényleg?
Pepe: Igen. Bementem az orvosi szobába.
Én: És mit mondtál?
Pepe: Bocsánatot-kérek-uram-légy-szíves-kiszednéd-a-tüskét-a-lábamból?

Szerencsére azt válaszolta az orvos, hogy „persze kisfiam”. És csak a helye fáj már, bár épp most jött ide Pepe, hogy közölje, már laposodik a fájdalom…

* Külön történet.

2009. május 11., hétfő

A társasjátékozásról

Nem titok, hogy nem vagyok a társasjátékok nagy híve. Nagyítóval kell keresni azokat a játékokat, amikre egyáltalán hajlandó vagyok ránézni.

Ez a kedvencem. Mondjuk ezt a családom többi tagja nem bírja…

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem társasjátékozom a gyerekeimmel. Bár minden alkalommal elmondom nekik, hogy „azért szültem többet belőletek, hogy ne kelljen társasoznom veletek”.

Pepét kiskorában rendszeresen hagytam győzni, mert úgy szeretett játszani, ha ő győz. És mert buta voltam, és nem tudtam, mennyire negatív hatással lesz ez a jellemére: Állandóan neki kell győznie, neki kell elsőnek lennie, neki kell vezetnie.

Elhatároztam, hogy ezt a hibát nem fogom a többi gyerekemmel elkövetni.

Bakkával nem volt nehéz dolgom, mert nem az a társasjátékozó típus.

ZK azonban más ügy. Ő szeret játszani. És mivel hetek óta először töltöttünk néhány órát itthon kettesben, takarítás mellett ráálltam, hogy játsszak vele.

Egy bébiknek való társast választottunk. Mert 10 perc játék mindkettőnknek bőven elég.

Érdekesen kezdődött a menet, mert ZK az első pillanatban kijelentette, hogy ő akar nyerni. Hiába magyaráztam neki véletlenről, meg egyenlő esélyekről, meg arról, hogy emelt fővel kell veszíteni, ZK nem tágított: ő akart nyerni.

A szerencse úgy hozta, hogy ő nyert. Nagyon boldog volt. Én is, pláne, hogy még csalnom sem kellett a lányom győzelméért. De maga a játék pokol volt: Ahányszor az én bábum volt előbbre, ZK hisztizett, kiabált és idegeskedett. Azaz, lehetséges, hogy jellemére jó hatással lesz, ha nem hagyom nyerni, de úgy tűnik, ha így folytatom, előbb fog gutaütést kapni egy játék alatt a lányom, minthogy a jelleme kifejlődhetne…

2009. május 7., csütörtök

A Nap

Mióta Pepe iskolába jár, és nem aludhat délután, este 8-kor már hortyogni szokott. A lányok kicsit később követik őt.

Most azonban elérkeztünk az évnek ahhoz a szakaszához, amikor már nem alszanak este 8-kor.

Mert nem tudom meggyőzni őket, hogy már este 8 óra van.

HISZEN MAMIKA MÉG SÜT A NAP!

Igen? Pedig én úgy látom, hogy fent van már a Hold...

2009. május 6., szerda

Aggodalmaskodom,

bár sokszor és sokan figyelmeztetnek, hogy ne fessem az ördögöt a falra.

Februárból van egy bejegyzésem, amit végül nem publikáltam. Arról szólt, hogy egy teljesen banális dologgal fennakadtam a nőgyógyászati szűrővizsgálaton.

Ma volt az első ellenőrző vizsgálat.

A dolog nem okoz semmi tüntetet, így az elmúlt három hónapban sokszor elfelejtkeztem róla. És szerintem a szükségesnél kevesebbet aggódtam.

Az elmúlt napokban azonban egyre feszültebb lettem, mert nagyon féltem, mi lesz a mai vizsgálat eredménye.

Annyira pánikoltam, hogy a férjem kénytelen volt elkísérni, hogy betuszkoljon a vizsgálóba.

Aztán, amikor bejött ő is utánam, rögtön le kellett szúrnom, mert ahogy a nőgyógyász kifektetett, a férjem beállt premier plánba nézelődni.

Lényeg, a lényeg, úgy tűnik, hogy a jelenség nem igazán növekszik. Sőt a mérési hiba határán túl csökkent is, bár nem tűnt el teljesen.

A férjem megkönnyebbülten hagyta le a vizsgálószobát. Én. Én meg lehet, hogy tényleg nem vagyok normális.

Mert nem hagyott nyugodni a dolog, hogy nem aggódtam eleget az ügyért. Mert a többet aggodalmaskodom, akkor nyilván nagyobb mértékben csökkent volna a méret.

Igaz?

Az anyukám, miután kedvesen meghallgatta az elméletemet, azt mondta, hogy nőgyógyász helyett pszichiáterre lenne szükségem.

A férjem nagy taktikus és az ügyben nem nyilvánított véleményt.

2009. május 5., kedd

Na, erre most mit mondjak?

Pepe: Képzeld, ma mit mondott Csongor nekem?
Én: Mit? Hogy megint nem a barátod?
Pepe: Nem, nem, most azt mondta, hogy a csúnya szavakat csak ő használhatja.
Én [próbálok időt nyerni, mert érzem, hogy ebből baj lesz]: Igen?
Pepe: Igen.
Én: De te nem is akarod használni őket, ugye?
Pepe: Nem. Persze, hogy nem. De ez akkor sem fair Csongortól.

Eddig nem is volt semmi problémám. Pepe (és a húgai is) elég sok csúnya szót ismernek, de megígérték nekem, hogy a) nem használják őket; b) nem árulják el, hogy ismerik ezeket a szavak.

Ez így rendben is van. Néhányszor ugyan elszólták már magukat, de nem volt semmi eget rengető. (ZK leejtett valami, majd hangosan kiabált: Bassza meg! Bassza meg! Bassza meg! Hogy kitől tanulhatta, fogalmam sincs… Khm. Khm.)

Pepe: De ez így van? Hogy csak ő használhatja a csúnya szavakat?
Én: Nem, más is használhatja ezeket a szavakat. Bár remélem, hogy te nem használod. Egyáltalán értetted a csúnya szót?
Pepe: Igen, persze.
Én: Mi volt az?
Pepe: Rohadt geci.
Én: És ez mit jelent?
Pepe: Hát tulajdonképpen nem tudom. Mit jelent?
Én: Majd Papika elmagyarázza. És milyen más szavakról volt még szó?
Pepe: Fasz és hülye.
Én: Ezeket érted?
Pepe: Igen, persze. A fasz mit jelent?
Én: Majd Papika elmagyarázza. De, Pepe, remélem, hogy TE nem használod ezeket a szavakat.
Pepe: Nem, nem, dehogy Mamika. Hiszen ezek rémesen csúnya szavak.
Én: Akkor mégis miért kellenek ezek a szavak?
Pepe: Három esetben lehet használni ezeket a szavakat: Először is, ha dühösek vagyunk. Másodszor is ha, elveszítjük a fejünket.

A harmadikat elfelejtettem, de valahogy nem is bánom.

Csak Papikát sajnálom, hogy megint rátoltam a magyarázkodós részt…

2009. május 4., hétfő

A boltban

Ahogy nőnek a gyerekek egyre vékonyabbak a fotóalbumok. És egyre ritkábbak a mérföldkövek. A hétvégén azért túljutottunk egy újabban.

Pepe egyre inkább önállósodna. Rengeteg mindent szeretne egyedül csinálni, amit eddig velünk együtt csinált, vagy mi csináltunk meg neki. És egyre inkább jönne-menne egyedül. Amit az életmódunk nem igazán enged meg.

De szombat reggel felmerült, hogy elmenne egyedül a boltba. Ami kb.500 méterre van a házunktól. Csak egyenesen kell mennie. Igaz, az utca forgalmas, jár rajta busz és teherautó, és nincs járda. De mégis úgy gondoltam, hogy megkockáztathatjuk.

És megengedtem neki. Persze csak akkor, ha PAPIKA IS MEGENGEDNI.

Igen, kiabálnom kellett, mert Pepe őrjöngött örömében.

Papikának persze ekkor már nehéz helyzetben volt. És láttam rajta, nincs teljesen kiegyezve az ötlettel.

Én: Akkor kövesd biciklivel, úgy, hogy ne vegyen észre.
Papika: Jó, rendben. Én is valami ilyesmire gondoltam.

A lányok csak kapkodták a fejüket, mi is történik.

És én is, mert Papika könnyezni kezdett, hogy az ő nagy fia brühühühühü.

És én is elérzékenyültem volna, ha nem tör ki kisvártatva a botrány.

MERT EBBEN A CSALÁDBAN MINDENT HANGOS BOTRÁNYOK KÍSÉRNEK.

Elnézést, kicsit feszült vagyok.

Szóval pörögtek az események:

Pepe [büszkén a lányoknak]: Elmegyek egyedül a kisboltba. Hozzak nektek valamit?
Lányok: Nem mész egyedül, mert a Papika követni fog biciklivel! Igaz, Papika?

Igen, erről beszéltem, amikor a botrányra céloztam. Pepe sír, lányok kiabálnak. A szülők meg verik a fejüket a falba.

Miután Papika megígérte, hogy csak egészen messziről fogja Pepét követni, a fiam nekiindult az expedíciónak.

És sikerrel teljesítette a küldetést. Szerintem, izgulhatott, mert pokoli gyorsan megjárta az utat. Szignifikánsan gyorsabban, mint másnap, igaz első alkalommal nem tért haza több kilónyi kővel. AMIT AZ ÚTON GYŰJTÖTT, MERT NINCS ELÉG KŐ MÉG A KERTÜNKBEN, A NAPPALINKBAN, A KONYHÁBAN, A HÁLÓSZOBÁNKBAN, A GYEREKSZOBÁBAN ÉS A FÜRDŐBEN.

És igen, azóta minden reggel hiszti van, hadd mehessen a boltba.

És igen, nagyon hiányzik a babahaj, a babaláb és a babaszag, de így sem rossz, hogy már maguk tudják a feneküket kitörölni.

Ja, azt még nem…

De szerintem nem lesz rossz.